A látás szerepe a világ érzékelésében
Kiegészítések Az érzékleti modalitások Az érzékelésnek több fajtáját különböztetjük meg.
Jelenleg csak a fő érzékleti modalitások főbb jellemzőinek bemutatására vállalkoztunk. A modalitások hátterében meghúzódó élettani folyamatok megértéséhez elengedhetetlen, az érzékszervek működésével kapcsolatos biológiai ismeretek felelevenítése, mivel ezeket csak vázlatosan van lehetőségünk bemutatni. A látás adekvát ingere a fény, mely elektromágneses hullám.
- Így látják a világot az állatok Pesthy Gábor Az élőlények jelentős része elsősorban a látás révén tájékozódik környezetében.
- Nappali és szürkületi látás
Az emberi szem csak a és nanométer hullámhosszúságú fénysugarak közötti tartományt képes érzékelni. A fényingereket a retinán lévő fotoreceptorok, a pálcikák és csapok segítségével érzékeljük. A pálcikák a fény és árnylátásért felelősek, míg a csapok a színeket érzékelik.
Ennek következtében tehát az, hogy egy adott tárgyat, a látás szerepe a világ érzékelésében színűnek érzékelünk, attól függ, milyen hullámhosszúságú fénysugarak érkeznek róla a szemünkbe.
A színek sajátosságai közé tartozik a színezet mellett, a világosság, ami a fény intenzitása határoz meg és a telitettség, amely az adott szín tisztaságára vonatkozik.
Ha a színezet mellett a világosságot és a telítettséget is figyelembe vesszük, akkor a megkülönböztethető színek száma körülbelül hét millióra tehető. Arról, hogy hogyan is látjuk a különböző színeket különböző elméletek születtek, melyek közül az egyik legismertebb Young és Helmholtz 50 évvel később kiegészítette Young eredeti elméletét háromszín trikromatikus elmélete.
Az elmélet szerint a csapok háromféle típusa található a retinán, amelyek a hullámhosszak széles tartományára érzékenyek, de csak egy szűk sávban a legérzékenyebbek: Rövid csapok: a rövid hullámhosszú fénysugarakra a kékre a leginkább érzékeny Közepes csapok: a közepes hullámhosszú fénysugarakra zöldekre, sárgákra a legérzékenyebb Hosszú csapok: a hosszú hullámhosszúságú vörösekre reagálnak a legintenzívebben.
A három színreceptor csapok együttes aktivitása határozza meg a színérzékelést, vagyis egy adott hullámhosszúságú fénysugár mind a három receptort különböző mértékben ingerli, és a háromféle csap aktivitásának sajátos aránya vezet egy adott szín érzékeléséhez.
Tehát az elmélet szerint a szín minőségét a három receptor aktivitásának mintázata kódolja, nem pedig minden színt különböző receptor.
Szemünk azonban lassan hozzászokik a megváltozott fényviszonyokhoz, és így könnyedén képesek leszünk megtalálni helyünket. Ezt a jelenséget nevezzük fényadaptációnak, amelynek hátterében a bonyolult biokémiai folyamatok állnak. A retinán kialakuló kép fordított kicsinyített mása az eredeti képnek és ez a kép kétdimenziós.
Az esti látomás beáll idegrendszer bonyolult működése révén azonban a világot mégsem fordítva és kétdimenzióban látjuk.
