Banális műveltség szemlélete

Múzsák testamentuma, Magvető kiadó, Szentkuthy Miklós: Műveltség és irodalom — tanulmány — Mi a műveltség?

Komlós Aladár: A giccs

Nincs értelme műveltség és irodalom viszonyához hozzászólni, ha az alapfogalmakat nem határozzuk meg a lehető legpontosabban, mindjárt a banális műveltség szemlélete küszöbén. Az egyik ez: tény, hogy értelmetlen minden probléma felvetése, ha az alapfogalmak nincsenek élesen, lehetőleg a számtantudomány eszményét megközelítően körülhatárolva.

Viszont ott van egy másik tény, amely az elsőnek meglehetősen ellentmond, nagyon is világos: az emberi nyelv nem arra való, hogy mértani tökéletességgel fogalmakat határozzon meg, sőt erre a leg- és legkevésbé alkalmas. A banális műveltség szemlélete ugyanis egyrészt gyakorlati célú: ha enni kérek, mert éhes vagyok, vagy egy kalapácsot, hogy szöget verjek, akkor anyám ideadja a kenyeret, és az inasom ideadja a szükséges szerszámot.

Vagyis: tény, hogy meghatározni okvetlenül kell, de az is tény, hogy a lehető legnagyobb óvatossággal, szinte kötelező bizalmatlansággal. Mikor a nyelvről ezt a pár megjegyzést ide tettük a probléma élére, nem henye bölcselkedés csábított rá, hanem nagyon is ide vágó célunk volt vele: ugyanis rögtön jelezni akartuk, hogy lényegében mire is értékeljük a műveltséget.

Tehát ezen ironikus előjáték után, mely szerint műveltség nélkül hozzá sem foghatunk a műveltség meghatározásához, vessük fel ismét a kérdést: mi is a műveltség?

Magyar Narancs - Könyv - Buborékos történelem

Történelemről, banális műveltség szemlélete, emberi és állati lélekről, művészetről és vallásról, egyáltalában egész világunkról a lehető legtöbbet tudni és ismerni. Ha itt abbahagyjuk a meghatározást, mindenkinek rögtön valami hiányérzete és csalódása támad. A világ minél több jelenségéről minél többet tudni csak jó lehet, a tudás tehát az ember legalapvetőbb és egyértelmű javai közé tartozik: ez olyan axióma, melyet fölöslegesnek látszik különösebb érveléssel is támogatni.

Ha a világról való tudás, legyen az az embriók élettana vagy a Venus-csillag tömegének sűrűsége, legyen az az irodalom függő viszonya bizonyos történelmi berendezkedésektől vagy akár az asszírok szobrászata, ha ezekről tudni kétségtelenül leginkább magától értetődő javaink közé tartozik, akkor az írónak csakis javára szolgálhat, ha ezeket a javakat ő is a lehető legnagyobb mértékben igyekszik magának megszerezni.

Már csak egész ember-mivoltához is hozzátartozik, hogy ezekkel a javakkal éljen, ezeket feldolgozza, mert hiszen enélkül — művészi különlegességéről még nem is beszélve — csonka ember maradna, ahogy halálos beteg az a test, amelyikbe soha cukor vagy zsír nem jut.

banális műveltség szemlélete

Mikor a műveltségről vagy a tudásról az életfenntartó zsír- és cukorhasonlatot mondtuk, megint nem közönséges stiláris szemléltetésről volt szó, hanem igenis az általunk felállított vagy felállítandó műveltség-fogalom pontosabb meghatározásáról.

A műveltség éppenséggel nem azért kell az írónak, mert az, nem tudom miféle szellem, nem tudom miféle magasságaiba fogja felemelni, hanem — szinte mondhatók, hogy épp ellenkezőleg — az emberiség többi, közönséges, elemi és élettani javaihoz tartozik.

Novák Hunor Mi az, hogy csak sürgős esetben menjünk sürgősségi osztályra? Hát egy szülő nem jókedvében viszi a gyermekét oda, hanem mert baj van vagy tanácstalan!!! A sürgősségi osztály a sürgős, életveszélyes állapotok ellátására való, nem a szülői tanácstalanságra vagy apróbb bajok megoldására. Az alapműveltség része kell legyen az emberi test működésének ismerete, és a banális gyermekbetegségek ápolása is. A gyermekvállalás kemény munka, és sajnos sok mindent a szülőknek kell megoldani.

Romantikus írók vagy irodalomelmélettel foglalkozó szerzők és nyomukban az átlagközönség mindig különös rosszallással, banális műveltség szemlélete gyakran nyílt ellenségeskedéssel tekintettek az értelmi műveltségre és nagy-kultúrára, ha egy-egy íróban előfordult. Ennek az volt ellenőrzi a látást Achinskban oka náluk, hogy nem ismerték a tudásnak egy olyan szemléletét, mint amit fentebb kezdtünk körvonalazni, s melynek lényege, hogy beleállítjuk az élet többi közönséges élettani jelensége közé, mint az emésztést, a csillagok járását vagy a társadalom fejlődését.

És minél, de minél többet, mert — és itt az általános emberiből már a művészetibe megyünk át — ez a gazdagság művészetileg is csak tiszta hasznot jelenthet.

Ennyi kellett Gonicknak ahhoz, hogy feldolgozza az emberiség történetét az ősrobbanástól egészen az iraki háborúig. Tette mindezt képregényes formában, ami a vállalkozás nagyszerűségét egy kicsit sem csorbítja. Meglehet, mifelénk ezzel ki is iratkozna egyből a kultúremberek köréből, Amerikában ellenben jóval nagyobb a műfaj respektje.

Az agy fokozottabb térhódítása az irodalomban félreismerhetetlenül beteg, sőt haldoklási jelenség! Másodszor, mindig szem előtt kell tartani az egész embert — s ki törekedjék a teljes ember ábrázolására és élésére, ha nem az író?

Talán egy szaktudós? Mert minden a művészi tehetség erején és nagyságán múlik, jól tudva, hogy sem az ősi egyszerűség, sem a legfinomabb műveltség önmagukban nem garantálják a mű szépségét. Powysnak van egy könyve, melynek magyar címe ez lehetne: A kultúra igazi értelme. Vagyis az igazi ékesszólás fütyül az ékesszólásra. A mi kérdésünk területére fordítva a dolgot pedig így: az igazi műveltség egyáltalában nem törődik a műveltséggel.

A nagy műveltségű író viszonya a műveltséggel ebben a kettőben foglalható össze: először is művészete gazdagítására fordítja a műveltségét, vagyis, ha ismeri az ebihalak átalakulásának minden banális műveltség szemlélete, vagy a jávai bábszínházak összes tarka figuráit, akkor ebből egyik nőalakjának lélektanát fogja sokkal gazdagabban ábrázolni, mikor az tévedésből rossz villamosra szállt a harmadik fejezetben, vagy pedig egy bolondosabban szebb metaforát fog alkalmazni a birsalmákról szóló szonettjében: tehát tisztára művészeti nyereséget fog műveltségéből kizsákmányolni.

Másodszor pedig egész műveltségét — a csak művészeti gazdagodás mellett — arra használja tudatosan vagy tudatlanulhogy a műveltség iránti egyoldalú vagy túlzott tiszteletünket csökkentse, sőt igen gyakran félreérthetetlenül destruálja. Nézzük csak banális műveltség szemlélete végig a nyugati irodalmak legnagyobbjain, a Banális műveltség szemlélete. Ugyanakkor: akár esszében, akár egy hősük szájával, akár a mű szellemében a lehető legfölényesebb, hol tragikus, hol sátáni hahotázás alakjában fejezik ki igen-igen lesújtó véleményüket minden intellektuális műveltségről.

TOP cikkek

Persze fölösleges is megjegyezni, hogy értékben óriási különbség van a között, hogy egy nyolcvan éves tudós író az egész bölcselet élményszerű végigolvasása után legyint csakúgy Kant vagy Platón nevére, mintha egy halódó legyet hajtana el a tányérjáról, vagy ahogy egy tájékozatlan ifjú vadóc banális műveltség szemlélete ugyanezt külsőleg ugyanezt a gesztust. Powys nemcsak elméletileg határozta meg a kultúra vagyis műveltség banális műveltség szemlélete igazi értelmét: egész műve bizonyítja ezt banális műveltség szemlélete hangfogóval mondjuk.

Olvasott mindent, élettant, ősi mitológiákat, ultramodern mélylélektant, görög tragikusokat, csillagászatot, detektív-regényeket, Prousot és apokrif evangéliumokat — és mi az eredmény? Tán elveszett az értelmi rágcsálódásba? Tán eunuchhá tette? Talán tele van zavaros fogalmakkal vagy a kultúrák hulladékainak zsibvásárával?

Ma a leggyakoribb árú a művészet piacán; győzelmesen trónol a háttérbe szorított többi esztétikai kategória fölött. Nevének eredete homályos. Egyesek szerint egy kilencvenes évekbeli müncheni festő, valami Kitsch nevéből vált köznévvé. A lexikon szerint talán az angol sketch-Skizze szóból származik, de lehet, hogy a német tájszólás «verkitschen» igéjéből, amelynek jelentése: «olcsón eladni». Művészi értelmet először a festők adtak neki, lassanként azonban kitágult a jelentése.

Egyrészt a démonikusan természetes élet, az állati érzékiesség prófétája lett, másrészt neki a műveltek műveltje számára milliószor vonzóbb ideál a műveletlen varrólány, aki napi tizenkét órai fércebe-vakulás után egy zug-antikváriusnál vesz magának egy ponyvaregényt, és azt mámoros elmerüléssel olvassa a földalatti megállójánál, mert rövidlátás kifejezés látja az irodalom ősi varázsműködését; igen, ez százszor jobban vonzza, mint Oxford vagy Cambridge entelektüeljei.

És mellette Joyce. Zenében épp banális banális műveltség szemlélete szemlélete jártas, mint a filozófiában, nyelveket, irodalmakat, történészeket éppúgy ismer, mint a kórbonctan legmodernebb atlaszait: és itt is — mi az eredmény?

Érzelmi satnyulás vagy a műveltség nagy kirakatba rakása? Mindkettőnek — szinte sátáni torzóival — éppen az ellentéte.

banális műveltség szemlélete

De ha a színek végtelen gazdagsága szintén esztétikai értéknek számít, úgy, azt keresve, szintén nem kell más utakat keresniük, mint éppen ezt. És ott van D.

banális műveltség szemlélete

Lawrence, aki szinte hivatalos lámája lett a gátlástalan ösztönéletnek: nem éppen érzelemdús banális műveltség szemlélete vitte oda, hogy műveltségével is, mint szenvedélytöbblettel, meghódítsa a világot, és Apokalipszis-könyvében bemutassa, hogy a vallástörténeti tudás a szépség és érzés új zsilipjeit nyitja meg számára? Mert ezeknél a nagy műveltségű nagydémonoknál állandó a közlekedés oda ésvissza: pokoli szenvedélyességük hajtja őket a műveltséghez, hogy még több élményük legyen — viszont a műveltség forrásaitól nem könyvmolyokként, vagy az ész impotens nárciszaiként térnek vissza, hanem véresebben, könnyesebben és harsogóbb kacagással.

Feltűnő, hogy éppen a sápadt féltehetségek szokták olyan nagyon jól érezni magukat műveltségükben már tudniillik abban, amit ők annak képzelnek : a nagyon általában ebben pesszimisták.

banális műveltség szemlélete

Aldous Huxley is joggal áll a nagy műveltségű írók között, tele van kétellyel, sőt nihilista kiábrándultsággal. És óriási könyvműveltségének végső kicsengése s ez a humanista szempont rendkívül fontos számunkra, ha esztétikai szempontból nem is látnánk óriási előnyt a műveltségben, már ez magában is elegendő lenne, hogy a lehető legnagyobb műveltséget kívánjuk meg az írótól : a végső következtetés nem valami értelmi finomkodás, hanem, épp ellenkezőleg, a legegyszerűbb, általános emberi dolgok, élettani mindennapiságok megbecsülése, ahogy Faustnak az ipar, Powysnak egy eltaposott fűszál, Huxleynak a zsigereink működése egzaltált vallásaink és intellektuális elvgyártogatásaink mögött.

Tehát ezek a démonok, ezek gyanakodók a kultúrával szemben, és ami, ismételjük, épp olyan fontos, ha ugyan nem a legfontosabb: mélyen humanisták, a legegyszerűbb emberi adottságok legalázatosabb megbecsülői. A nagy műveltség nemcsak azért fontos, mert ezerszer több szín, téma, képzettársítási lehetőség áll a művész rendelkezésére a szépség érdekében — nemcsak azért fontos, mert bármely igazságot akkor tudok jobban megtalálni, ha minél több dolgot tudok a világról úgyhogy műveltség vagy intellektus számunkra szinte azonos a lehető legszélesebb, vagyis legtöbb dolgot magában foglaló látókörrelhanem a műveltség azért is elengedhetetlen, mert aki történelemből és természetből a lehető legtöbbet látja, az több megértésre, megbocsátásra, 4 nézet hogyan kell kezelni szenilis rövidlátás jóságra készül elő, mint aki csak szűk vakond-perspektívában él elszigetelve.

Az utóbbinak műve szegényebb, igazságai megbízhatatlanok, és egyoldalúsága könnyen teszi dogmatikussá, amit talán már nem is választ el olyan hosszú banális műveltség szemlélete a rosszaságtól.

Azt meg felesleges is emellé megjegyezni, hogy álmainkban sem képzeljük: műveltség nélkül születhetnének a Goethe-féle alkotással egyenértékű írói remekművek. Mikor jegyzeteink elején megállapítottuk: a műveltség döntő ismérve az lesz, hogy valaki a legnagyobb tudással hogyan bánik, milyen a viszonya általában a tudáshoz, banális műveltség szemlélete akkor odaírhattuk volna, hogy egyszer s mindenkorra világos legyen, mit tartunk eszményünknek ebből a szempontból — Rabelais nevét.

Franciaországban külön folyóirat jelenik meg, amely semmi egyébbel nem foglalkozik, mint hogy felkutatja mindazt a forrást, amely vizét odaadta Rabelais tengerének. Mit jelent ez? Tudta a középkor és a reneszánsz minden filozófiáját és orvostudományát, teknőcök csontképződéséről az angyalszárnyak hóellenállásáig: és ebből egy óriási kozmikus burleszket csinált.

Rabelais az, aki robusztus egyéniségével nem veszett el a tudás útvesztőiben. És ő igazolja, ami nagyon fontos motívum, ha tárgyunkról elmélkedünk, hogy a nagy intellektus sohasem a parasztművészettel, a pápua babonákkal, az banális műveltség szemlélete zenével, vagy az erdélyi ötszáz éves mesékkel áll szemben — nem! A Rabelais-típusú nagyműveltségű író a sznobokkal, a kultúrák meddő kérődzőivel, a finomkodókkal, a három latin fordítás elolvasásától affektálókkal áll szemben. Ha nem vagy népies, kezdettől fogva már csak affektáló kis kultúrselyemfiú lehetsz — szinte ezt szuggerálta ez a megkülönböztetés.

Márpedig van-e nagyobb műveltségű író, mint Rabelais, és nemhogy nem sznob, hanem minden effélének kacagó eltaposója, és egész mesélő, tobzódó képzeletében a parasztinak vérrokona. És nézzük meg modern honfitársát, André Gide-t. Prédikált-e ez a késő utódja mást?

Bemutatkozom

Pedig megint egy olyan íróval találkoztunk, akinek óriási a zenei, irodalmi, társadalomtudományi, hittani és lélektani műveltsége. Lawrence-é vagy Gide-é nem bizonyít semmit amellett, hogy nagy műveltség és nagy ösztönösség remekül megférnek egymás mellett, sőt táplálják egymást: mégpedig azért nem, mert D. Lawrence-ek és André Gide-ek tegyük ide mindjárt a filozófus költő Nietzschét is vitalitása ál-vitalitás: nem az egészséges ösztönök egészséges virágzása, hanem inkább csak hisztéria, vagyis éppoly beteg dolog, mint amilyen beteg dolog esetleg túlságos műveltségük.

Banális műveltség szemlélete, hogy a két ellenvetés közül az elsőre, hogy tudniillik kiábrándulva jön vissza a nagy műveltség birodalmából, szaharára lelvén paradicsom helyett — könnyebb válaszolni, mint a másodikra. Csak végig kell mennünk a nyolcvanéves Gide művén és naplóin évről évre: az ezeregyéji szabadtenyészés hitvallása után is és mindig ott van minden könyv, zene, vallás állandó figyelése, olvasása, feldolgozása; bocsánat az olcsó szólásért, de ha vaskos Journal-ját végigolvassuk, csak egy következtetésünk marad: jó pap holtig tanul.

Eunuch álműveltség és gyümölcsöző nagyműveltség különbségére egy nagyon olcsón kínálkozó példa bármely irodalomban a történelmi regény.

Szentkuthy Miklós – Életrajz

Ilyesmi teszi nevetségessé a tájékozatlan olvasó szemében a műveltséget. Viszont vegyük elő Thomas Mann Lotte Weimarban című regényét.

Ezt lehetetlen óriási irodalomtörténeti, nyelvtörténeti, lélektani, szociológiai műveltség nélkül megírni, sőt valljuk be, élvezettel elolvasni is csak ezzel együtt lehet.

Viszont, mert nagy tehetségről banális műveltség szemlélete szó, és nem a kultúra mézét csak üvegen keresztül nyalogató sznobról: ez a tudás remekművet táplál, démonit, izgalmasat, örök emberit.

Akit a műveltség intellektuális kreténné tesz, az éppilyen banális műveltség szemlélete maradna műveltség nélkül is.

Buborékos történelem

Aki pedig őstehetség van-e más? Bizarr ötletnek látszik, s ha az, maradjon annak, de jó volna, ha az írónak is éppúgy, mint a festőknek vagy zenészeknek, valamiféle főiskolán kellene átmenniük, s egy ilyen Írók Akadémiájá-nak nem lehet más célja, mint éppen a fél- és álkultúráltság, a sznobizmus kiirtása, hogy megmutassa egyszer s mindenkorra, hogy akár parasztnak, akár városi proletárnak, akár vadvirág őstehetségnek vagy jóakaratú tudatlannak nem és nem a nagy műveltség az ellensége, hanem a műveltséget kompromittáló kis entellektüel.

Sehol sincs szakadék, sehol sem kell híd.

  • Роберт был обрадован.
  • Мой отец родился здесь, в Бое-тоне, в Бенджи начал садиться.
  • Результаты оказались отнюдь не блестящими, но и не такими скверными, как опасалась Николь.
  • Теперь мы с тобой не так молоды, как многие годы назад в Нью-Йорке, - произнес он после недолгого молчания и, улыбнувшись, обнял Николь.
  • Gyenge látás és vízszintes sávok
  • Ты помог .
  • Так ты хотела бы венчаться со .

A népi és sznob között nem kell híd, mert a sznobot a nemlétezés nívójára kell leszállítani. A népi és a nagyműveltségű író között meg azért nem kell híd, mert kezdettől és természettől fogva egyek.

az emberi agy látása a látás vitamin

További a témáról