Disszertáció a látásról

Előszó Bár úgy látszik, hogy az emberek általános véleménye, nemkülönben a természet és gondviselés szándéka oda irányul, hogy az elméletek célja a gyakorlat, vagyis életünk és tetteink javitása és Tovább Előszó Bár úgy látszik, hogy az emberek általános véleménye, nemkülönben a természet és gondviselés szándéka oda irányul, hogy az elméletek célja a gyakorlat, vagyis életünk disszertáció a látásról tetteink javitása és szabályozása legyen, mégis azok, akik egészen az elméleti tudásnak szentelték magukat, látszólag másként vélekednek.

És valóban, ha tekintetbe vesszük mindazt a fáradságot, amit az emberek a legvilágosabb dolgok összebonyolítására fordítottak, az érzékekben való bizalmatlanságot, a kétségeket és aggodalmakat, abstrakciókat és finomításokat, amelyek a tudományoknak már küszöbénél fordulnak elő, nem fog különösnek tetszeni, hogy kíváncsi és kevéssé elfoglalt emberek meddő kutatásokba bocsátkoznak anélkül, hogy disszertáció a látásról az élet gyakorlati rétegeibe, vagy tudomást szereznének az ismeretek szükségesebb és fontosabb elemeiről.

A filozofusok közönséges elve szerint a dolgok létéről nem győz meg az észrevevés. Arra tanítnak bennünket, hogy a dolgok valódi természetét különböztessük meg attól, ami érzékeink alá esik.

Innét erednek a szkepszis és az ellenmondások.

Nem elég, hogy látunk, érzünk, disszertáció a látásról, szagolunk valamit; igazi természete, abszolút, külső mivolta még titok előttünk. Mert ámbár az saját agyunk csalódása, azt tehetségeink számára hozzáférhetetlenné tettük.

Vissza Tartalom.