Fogyasztói társadalom nézete. Európa társadalomtörténete a században | Digitális Tankönyvtár

fogyasztói társadalom nézete

E század az emberiség egésze számára nagyobb és gyorsabb változásokat hozott, mint ez elmúlt évezredek együttesen. E változás a világ fejlett ötöde számára egyértelműen pozitív volt, a négyötödnek viszont a pozitívumok mellett válságokat és megoldhatatlan problémákat hozott. Mi a magyarázata annak, hogy e példátlan változások ennyire kevéssé tudatosultak a közvélemény előtt?

A fogyasztó társadalom kialakulásának alapjai: az emberek a javakat és szolgáltatásokat ne maguk állítsák elő, hanem csere útján szerezzék meg a megszerzett javak, szolgáltatások egy része ne a létfenntartási szükséglet, hanem luxuscikk legyen A fogyasztói társadalmakban a fogyasztási igény kielégíthetetlen, a bevételek növekedésével az emberek fogyasztói társadalom nézete igényei is növekednek, ami további bevételnövekedést segít elő. Egyes elméletek szerint az árubőség és az ahhoz kapcsolódó fogyasztási kényszer valódi funkciója a társadalmi egyenlőtlenségek fenntartása. A társadalmi elit eszerint mindig biztosítja magának kivételezett helyzetét a fogyasztói viselkedésben is, például bizonyos fogyasztási cikkek árának mesterségesen magasan tartásával, vagy ha egy cikk ára a tömegek számára elérhető lesz, újabb luxustermékek piacra dobásával. A fogyasztói társadalom hátrányai: Általánosan elterjedt szociológiai elmélet alapján ugyan a fogyasztás egyik fő oka az azzal járó élvezet, a fogyasztás nem vezet boldogsághoz, sőt, gyakran boldogtalansághoz, kielégületlenséghez, frusztrációhoz, depresszióhoz, elmagányosodáshoz vezet. A fogyasztó társadalom igényeinek kielégítése folyamatos gazdasági növekedést GDP feltételez, mely nem tartható örökké.

A világ közvéleményének alakításában a fejlett társadalmak váltak meghatározóvá, tehát azok, akiknél a példátlan sikerek a jellemzőek. Az pedig emberi tulajdonság, hogy az érintettek a jót soha nem tekintik minőségi változásnak. A viszonyok romlását a ténylegesnél nagyobbnak, a javulását pedig kisebbnek élik át. Mi a magyarázata annak, hogy a társadalomtudományok számára sem tudatosult a kor változásainak mérete, jelentősége? Fogyasztói társadalom nézete társadalomtudósokra is az jellemző, hogy a véres áldozatokkal kivívott változásokat túlértékelik, a békéseket pedig nem méltatják jelentőségüknek megfelelő figyelemmel.

Gondoljunk arra, hogy a történelemtudomány a véres forradalmakat, a háborúkat mindig nagyobb hangsúllyal kezelte, mint az ezeknél lényegesen nagyobb hatású békés átalakulásokat. Ezen túlmenően a közgazdaságtudományra az is jellemző, hogy elveiket és felépítésüket tekintve ma is olyanok, amilyenné a klasszikus kapitalizmus viszonyai között alakultak. Ennek aztán az a következménye, hogy egyre nő a szakadék a társadalmi-gazdasági tények és azok tudományos magyarázata között.

Az elmélet lemaradását az okozta, hogy a társadalmi fogyasztói társadalom nézete tempójával nem tudott lépést tartani. Amíg a fogyasztói társadalom minden tekintetben jobban különbözik a kapitalizmustól, mint a kapitalizmus a megelőző társadalmak bármelyikétől, a társadalomtudománya továbbra is lényegében változatlan elvekre épül. A korábbiakhoz képest elképzelhetetlen ütemű és minőségű változások közepette a társadalomtudományok csipkerózsika-álmukat alusszák.

Ma hogyan tudhatja meg maga a látását a szociológusnak is jelentősen más viszonyok között kell folytatnia vizsgálódásait, de azért a család vagy a politika területén sokkal kisebbek a változások, mint a gazdasági szférában. Nem az ember változott meg, hanem az életkörülményeinek gazdasági oldala. Az emberek magatartása csak annyit változott, amennyit az életkörülményekhez való alkalmazkodás igényelt.

A múlt századi mezőgazdaság alig volt termelékenyebb, mint az egyiptomi az időszámítás előtti harmadik évezredben. Még az élelmiszertermelőknek a lakosságon belüli részaránya sem változott akkorát az első mezopotámiai társadalom fogyasztói társadalom nézete óta, mint amekkorát a Minden megelőző társadalom csak egy elenyésző kisebbség számára biztosított relatív anyagi jólétet minden megelőző társadalom.

Jelenleg a fogyasztói társadalmak lakosságának kilenctizede nem ismeri a nélkülözést, a fogyasztásra kerülő jövedelmek pedig alapvetően nivellálódtak.

ingyenes letöltés a szemészeti könyvekről

Az emberiség korábban legfeljebb egy-egy civilizációs körön belül, ott is csak egy szűk vezető rétegen keresztül hatott egymásra, a lakosság nagy többsége számára még a múlt században is rejtve maradt, mi történik másutt a világban. Ma a kommunikáció még a legelmaradottabb társadalmak lakói számára is a világeseményekről szóló beszámolók özönét biztosítja.

Ezelőtt az emberek kisebbsége hagyta el élete során lakóhelyét, jelenleg egyetlen évben többen költöznek el szülőhelyükről, korábbi lakóhelyükről, mint korábban évszázadok során. Évente több turista, vendégmunkás és üzletember mozog az országok között, mint amennyien a történelem népvándorlásaiban összesen részt vettek. A fent felsorolt változások esetében tehát nem kell indokolt a klasszikus kapitalizmust sem másként kezelni, mint a korábbi társadalmakat.

Ezekben a vonatkozásokban a kapitalizmus nem különbözött minőségileg a megelőző társadalmaktól. A társadalom történetének nagy változását tehát nem a klasszikus kapitalizmus megjelenése, hanem a megszűnése jelentette.

Vannak azonban fogyasztói társadalom nézete gazdasági életnek olyan területei, amelyben a kapitalizmus minőségileg más volt, mint a korábbi társadalmak mindegyike. Ezek tekintetében is fennáll azonban, hogy a fogyasztói társadalom minőségileg mást hozott.

A street art mint a fogyasztói társadalom kritikája

Ebből a szempontból most a tőke alatt csupán a fizikai tőkét értjük. A sok tekintetben ellentétes látszat ellenére is a fogyasztói társadalomban a domináló szűk keresztmetszet a munkaerő, különösen annak minőségi része. Másutt volt a feldolgozó- és a kitermelőiparoknak komparatív előnye. A gyarmatok feletti uralmat a gazdasági igények kívánták meg. Ezzel szemben a fogyasztói társadalmak színvonalán a világ gazdaságilag fejlett területe lényegében önellátóvá vált, számára nincsenek az elmaradott térségeknek gazdasági előnyei.

A tőkés szektort indokolt volt nemzetgazdaságként felfogni.

Európa társadalomtörténete a 20. században

Ahol a tőkés szektor a korábbi állami kereteknél, a nemzetállamoknál nagyobb teret igényelt, ott a politikai szervezet tágult ki, alkalmazkodott a gazdasági igényekhez. Így alakultak ki a nemzetállamokból gyarmatbirodalmak. A fogyasztói társadalmak számára viszont gazdasági terhet és nem előnyt jelent az elmaradott területek feletti politikai uralom. Ezért a gazdag országok igyekeznek megszabadulni a gyarmatoktól és a befolyási övezetektől.

A fogyasztói társadalom számára az a kedvező, ha nem integrál magába elmaradott területeket, a fejlődésre még nem érett civilizációjú népeket. Ma a világgazdaság a fogyasztói társadalmak három nagy blokkjára oszlik, és egyre jobban eltávolodik az emberiség többségét magában foglaló elmaradott társadalmaktól.

A világ három nagy fogyasztói térsége, vagyis Európa, Észak-Amerika és a Távol-Kelet válik gazdasági egységgé. E három terület ugyan politikailag tagolódik, de gazdaságilag egyre inkább összefonódik. Mivel az érdekközösség alapvetően csak gazdasági, a gazdasági integrációval párhuzamosan a kulturális tagozódás Sunnah kezelési látás, illetve még fokozódik is.

A politikai autonómia nem sérti a gazdasági érdekeket mivel az ma már alig jelent gazdasági elkülönülést és így az csak a nemzeti kultúrák bizonyos önállóságát fogja magával hozni.

a gyógyszer javítja a látást a látás romlik a fejprobléma

A gazdaságilag integrálódó fejlett társadalmak tehát egyre több kulturális egységre fognak tagolódni. A gazdasági fejlődés üteme a két világháború között a legfejlettebb termelőerőkkel rendelkező polgári demokráciákban is igen lassú volt az előtte és főleg az utána elért fejlődéshez viszonyítva.

A század első harmadában a liberális piacgazdaság több erőforrást pocsékolt, mint az ugyancsak pocsékoló hadigazdálkodás.

A fogyasztói társadalom hátrányai:

A liberális polgári gazdaságokkal szemben mind a fasizmusok, mind a sztálinizmus dinamikusabb fejlődést biztosított. A gyakorlat a század közepéig azt bizonyította, hogy az előző század gazdasági liberalizmusánál még a diktatúrák is jobb gazdasági eredményeket produkálnak. Ezt most a század végén nem akarják tudomásul venni. Fogyasztói társadalom nézete a fasizmust, mind a sztálinizmust nemcsak politikai, de gazdasági aberrációnak is tartják. Az utókor azonban be fogja ismerni, hogy a kor félperifériáin az állam túlzott gazdasági szerepe a gazdasági fogyasztói társadalom nézete szempontjából kisebb hiba volt, mint az előző század gazdasági liberalizmusa.

Azt a tényt, hogy a késő kapitalizmus válságát csak a gazdasági téren erős állam győzheti le, először nem is a gazdasági téren leginkább fejlett társadalmakban ismerték fel, hanem a félperifériákon.

Ezért vált a század során jellemzővé, hogy a félperifériák társadalmainak mindegyike a fasizmus vagy kommunista rendszer valamely formájával próbálkozott.

Ezen próbálkozások gazdasági sikere azonban rövidéletűnek bizonyult, mert egyrészt a gazdaságilag élvonalba tartozó polgári demokráciák is gyorsan kialakították az állam kívánatos pénzügyi, foglalkoztatási, oktatási és szociális szerepét, másrészt az erős polgári tradíciókkal nem fogyasztói társadalom nézete félperifériákon mind a fasizmusok, fogyasztói társadalom nézete a kommunista rendszerek politikai diktatúrákká deformálódtak.

Amíg a gazdaságnak szüksége volt az erős államra, a politikai életet gúzsba kötötte a gazdasági erejével visszaélő állam. Az állam kívánatos gazdasági szerepe csak a polgári demokráciákban nem falta fel a politikai demokráciát.

A félperifériák diktatúrái már nem voltak fölényben az olyan polgári demokráciákkal szemben, amelyekben kialakult az állam megkívánt gazdasági szerepe. A diktatúrák számára csak a A század utolsó harmadában nélkülözhetetlenné vált a gazdasági demokrácia, mert a gazdasági munkamegosztás olyan mértékben vált fogyasztói társadalom nézete, hogy azt semmiféle tervgazdálkodás már nem volt képes átfogni, abban az összefüggéseket fogyasztói társadalom nézete követni.

A gazdaságba történő állami beavatkozások hatását egyre kevésbé lehetett előre kiszámítani. A diktatúrák gyors összeomlását az hozta meg, hogy a gazdaságilag fejlettek fölénye ugrásszerűen megnőtt a haditechnikában.

Első eset a történelem során, hogy a fejlettebb gazdaság egyúttal hadászati fölényt is jelent. Korábban sokkal inkább az volt a jellemző, hogy a gazdag népekkel szemben katonai fölényben voltak a kevésbé fejlettek. Még a jelen század nyolcvanas éveiben is fennállhatott az a helyzet, hogy a Szovjetunió, ahol az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem harmada volt a fogyasztói társadalmakénak, katonailag szuperhatalomként szerepelhetett.

Alig egy évtized alatt ebben a tekintetben is teljes fordulat következett be: a gazdaságilag fejlettebb katonai ereje is hatványozottan nagyobbá, fejletlenebbé hatványozottan kisebbé vált. A diktatúrák gyors összeomlásában a fő szerepet azonban az játszotta, hogy az érintett társadalmak nem rendelkeztek a diktatúrák végletessé válásával szemben megfelelő társadalmi fékekkel. Nem lévén erős polgári tradíció, ezekben a társadalmakban a diktatúra önerősítő folyamattá vált, és annyira végletes lett, hogy önmagát is pusztította.

A fogyasztói társadalom és kritikusai: de gustíbus est dísputandum Az előzőekben láttuk, hogy a termelés fogyasztói társadalom nézete szolgáltatások, az anyagi életszínvonal, a fogyasztás növekedése milyen markáns fejlődési tendenciát jelentett a Ez adta az alapját annak, hogy az utóbbi néhány évtizedben Nyugat-Európa valamint Észak-Amerika és néhány más fejlett régió társadalmainak megjelölésére széles körben elterjedt a fogyasztói társadalom — vagy a gyakran azonos értelemben használt fogyasztói kultúra — fogalma. A fogyasztói társadalom kifejezést hétköznapi használata során gyakran a magas életszínvonallal azonosítják, mely ugyan elválaszthatatlan tőle, de tudományos értelemben jelentése ennél komplexebb: egy olyan társadalmi formációt jelöl, mely nem a javak és szolgáltatások termelése, hanem azok fogyasztása körül szerveződik.

A század második felét már egyértelműen az jellemezte, hogy a diktatúrák rohamos erősödése együtt járt az indokoltságuk fokozatos elolvadásával. Amennyire a gazdaságot csak mértékkel uraló diktatúrák a század első felében még sikeresek voltak, a század előrehaladtával ez az indokoltság egyre csökkent, ugyanakkor a diktatúrák egyre végletesebbé deformálódtak.

Az érintett társadalmak gazdasági lemaradása fogyasztói társadalom nézete. Ebből a szempontból is érdekes látni a második világháború utáni szovjet megszállások gazdasági hatását.

A szovjet megszállás olyan fogyasztói társadalom nézete és gazdasági diktatúrákat hozott létre, ami mérhetetlen sok sérelemmel, szenvedéssel és vérrel járt, úgy ahogyan a feudális maradványok erőszakos összetörése azzal járt mindenütt a történelem során. Jó volna, ha napjainkban nem tévesztenék a demokráciákat lehetséges-e a hiperlátás helyreállítása szem elől, hogy a feudalizmus összetörése a nyugati demokráciák megszületésekor szintén sok egyéni sérelemmel, jogtalansággal és vérrel járt együtt.

Történelmileg alaptalanok azok a feltevések, hogy a szovjet megszállással sújtott országok önerőből is polgári demokráciákká, majd fogyasztói társadalmakká alakulhattak volna át. Ez ugyan nem igazolja a szovjet megszállást, de azért azt jelenti, hogy a történelemben nem először az igazságtalan erőszak kényszerített ki pozitív történelmi változásokat.

Csak az észtek, a lettek, a kelet-németek és a csehek mondhatják el több-kevesebb biztonsággal, hogy ők belső erőből is képesek lettek volna a Nyugathoz való társadalmi és gazdasági felzárkózásra.

Mint majd később látni fogjuk, a század közepéig csak az erős polgári tradíciókkal és puritán civilizációval rendelkező népek voltak képesek önerőből a társadalmi és gazdasági felzárkózásra. A magyarok és a lengyelek még el tudják hitetni magukkal, hogy meg voltak a belső feltételek, de Kelet-Európa és a Balkán népei nemhogy a század közepén, de most a végén sem érettek a demokráciára és a gazdasági felzárkózásra, de még a lépéstartásra, azaz elmaradottságuk fokának megőrzésére sem.

A szovjet megszállás és erőszakos társadalmi átalakítás az első években még gyors fogyasztói társadalom nézete eredményekkel járt, mindenekelőtt azzal, hogy a feudális maradványokat összetörte, a társadalmat homogenizálta, és a munkaerő foglalkoztatásáról gondoskodott. Ez a tendencia a polgári tradíciókkal rendelkező, gazdaságilag a félperifériák szintjéből már korábban kiemelkedő országokban sokkal gyengébben, a kevésbé fejlettekben pedig sokkal erősebben érvényesült.

Más szavakkal: a szovjet megszállás annál kevesebb előnnyel és annál több hátránnyal járt, minél fejlettebb volt a megszállt ország társadalma és gazdasága az oroszokéhoz képest. Ma már a történészek nem vitatkoznak azon, hogy Rettenetes Iván vagy Nagy Péter sok tekintetben nyugatos volt az orosz társadalmon belül.

Szerző: Zahorján Ivett nov 29, A Szerk.

Azt még kevesen látják, hogy a leninistáké volt az orosz történelem legerősebben nyugatosító mozgalma, hogy Sztálin sokkal inkább a bolsevik nyugatosság, mint a feudális maradványok ellen harcolt. A kommunista mozgalomnak azonban a legnagyobb üldöztetése mellett fogyasztói társadalom nézete megmaradt egy nagyon nyugatos kisebbsége.

A negyvenéves szovjet uralom után a megszállt társadalmak nyugatibbak lettek, mint előtte voltak, de talán annál is, mint amire önerőből jutottak volna.

A nyugati, elsősorban amerikai megszállás az érintett országokban meggyorsította a polgári fejlődést, a piaci gazdálkodást és kisebb-nagyobb mértékű politikai demokrácia megvalósítását. Ez a kívülről kényszerített nyomás igen pozitívnak bizonyult ott, ahol a gazdasági felzárkózás civilizációs feltételei adottak voltak, mint például a Távol-Keleten. Nem csak gyors gazdasági, de egyúttal politikai eredményeket hozott a gazdaságilag fejlett Japán számára, de sokáig nem hozott politikai eredményt Dél-Koreában és Tajvanon, ahol csak a gazdasági élet vált piacivá, a polgári demokrácia kiépülése csak most kezdődhetett meg.

A politikában évtizedeken keresztül, a szinte példa nélküli gazdasági eredmények ellenére viszont erős diktatúra maradt. Ezekben az országokban előbb jelentkeztek a kiugró gazdasági eredmények és csak újabban és nagyon lassan a politikai demokrácia erősödése.

A nyugati megszállás és politikai befolyás azonban Görögországban és Törökországban sem politikai, sem gazdasági téren nem hozott megfelelő eredményt. Kemál Törökországa politikai és gazdasági tekintetben relatív közelebb volt a Nyugathoz, mint a jelenlegi. Külön figyelmet érdemel az a tény is, hogy fogyasztói társadalom nézete szocialista utat választó Kínában, az elmúlt tíz év során igen jelentős fogyasztói társadalom nézete átalakulás történt, és ennek megfelelően rendkívül gyors gazdasági növekedést értek el, a politikai rendszer merevsége azonban alig enyhült.

Talán a Távol-Keleten a gazdasági fellendülésnek szükségszerűen meg kell előznie a politikai demokráciát. Ehhez járult az, hogy a puritán civilizáció szinte egésze a fejlettek sorába lépett.

A magyar fogyasztói társadalom szégyene

A klasszikus kapitalizmus a gazdaságilag erősödők gyors népszaporulatát, az elmaradottak népességének ennél jóval kisebb növekedését hozta. A jelen században azonban éppen a fordított népesedési arány vált jellemzővé. A gazdag népek nem, vagy alig szaporodnak, az elmaradottak ellenben nagyon gyorsan. Így állt aztán elő az a helyzet, hogy a fejlettek táborába tartozó népek száma nőtt, a világ népességén belüli arányuk azonban csökkent.

A jelenkor világában szinte törvényszerű jelenségnek tekinthető, hogy minél jobb a népesség gazdagodási lehetősége, annál kevésbé szaporodik. Minél reménytelenebb a helyzete, annál gyorsabban túlnépesedik. A népesség növekedése a gazdasági és politikai fejlődés tempójával és potenciáljával általában fordított arányban alakul, ami beláthatatlan tragédiákat fog szülni.

Ez fogyasztói társadalom nézete rendkívül tragikus fejlemény, mert maga a gyors népszaporulat is akadálya a fejlődésnek. A világ négyötöde objektív okokból lemarad, de ezt a lemaradást fokozza a gyors népszaporulata. A közgazdaságtudomány farizeusságára jellemző, hogy óvatosan elkerüli a növekedési modelljeiben a gyors népszaporulat negatív hatásának kimutatását. Újabban az elmaradt társadalmak gyors népszaporulatának végzetes veszélyét a természetvédők felvetik.

Érthető okokból kerülik viszont a témát a politikusok is, akik számára fontos a rövid távú érdekekhez való igazodás. A gyors népszaporulat megfékezésére megoldás egyelőre nem kínálkozik, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a fogyasztói fogyasztói társadalom nézete kiépülésének lehetősége eleve el van zárva az emberiség nagy többsége előtt. A reménytelen társadalmi helyzetben pedig biológiai törvény a nagy gyermekszámmal való ösztönös védekezés.

Ez a védekezési ösztön azonban nem a tragédia elkerülését eredményezi, hanem annak az elmélyítését fokozza. Korunk legnagyobb történelmi eseménye, hogy a világ egy hatoda viharosan gazdagodik, öthatoda pedig egyre jobban lemarad, és ott a népszaporulat annál nagyobb, minél reménytelenebb a helyzet.

A jövedelemkülönbségek nemcsak a gazdagok és a szegények között mélyülnek el, hanem a látásnövelő termékek társadalmakon belül is egyre nagyobb a differenciálódás. Ez a szakadék ma sokszorta nagyobb mint a század elején volt.

  • Meghatározások[ szerkesztés ] Néhány lehetséges definíció a fogyasztói társadalomról: [1] "Fogyasztói társadalom egy olyan társadalom, ahol az egyre növekvő számú árucikkek és szolgáltatások birtoklása és használata az elsődleges kulturális törekvés, ez az egyéni boldogsághoz, társadalmi státuszhoz és nemzeti sikerességhez vezető legbiztosabb út.
  • Во время долгого разговора Ричард, Николь и Элли время от времени перебивали октопауков, спрашивая пояснений по важным вопросам.
  • A legjobb technika a látás javítására
  • Torna a látási éberség érdekében
  • Николь обнаружила, что смотрит на голову Синего Доктора, следившего за всей процедурой.
  • Hogyan látják a jó látású emberek
  • Myopia az ájurvéda kezelésében

Még tragikusabbá teszi ezt a tényt az, hogy a lemaradók továbbra is nagyon szaporodnak, az élre jutottak népszaporulata pedig stagnál. A közvéleményt félrevezeti az a tény, hogy korunkban számos országnak sikerült az élmezőnyhöz felzárkóznia, ezzel nőtt az ide tartozó országok száma. Azt azonban szem elől tévesztik, hogy az utolérők népessége csak tört részét teszi ki annak, amellyel a vészesen lemaradók népessége gyarapodott. Ma a világ szegényei nemcsak relatíve sokkal szegényebbek, hanem abszolúte sokkal többen is vannak.

Jelenleg többször fogyasztói társadalom nézete ember hal meg erőszakos halállal vagy éhen, mint a történelem során valaha. Ez nemcsak abszolút értékben van így, hanem valószínűleg relatíve is. Az emberiség történetét egészen idáig az jellemezte, hogy egy társadalmon belül volt meg a nagy vagyoni és jövedelmi különbség, de a társadalmak átlagos gazdasági szintje alig különbözött. A különbségek a kulturális látássérült mentális funkció és a társadalmi stabilitásban mutatkoztak.

Ezer évvel ezelőtt Kína ugyan a kultúra és a stabilitás tekintetében magasan a sztyeppei társadalmak felett állt, de a nép fogyasztói társadalom nézete élt jobban, sőt sokkal inkább feltételezhető ennek az ellenkezője. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a fogyasztóit megelőző társadalmak mindegyikében a tömegek a létminimum határán éltek, és az idők során a fejlődés sem az életszínvonaluk, sem a várható életkoruk tekintetében nem hozott javulást.

Ezzel szemben a jelenkorban a gazdag társadalmak szegényei is jól élnek, ha ezt nem relatíve, hanem történelmi mértékkel mérjük. Ma a gazdag államok esetében a társadalmon belüli jövedelmi különbségek sokkal kisebbek, mint valaha. Ugyanakkor a szegény és gazdag társadalmak közötti különbségek a korábbinak a sokszorosára nőttek.

bors és látás állítsa vissza a látást 50 évesen

Ez bizonyos határok között a klasszikus kapitalista és az azt megelőző társadalmakra elfogadható volt. Korunkban azonban a fogyasztói társadalmakban vidio látásból belső társadalmi ellentétek letompultak, mivel a jövedelmi feszültségek csökkentek. Ezzel szemben sokszorosára nőtt a gazdag és a szegény társadalmak közötti jövedelmi különbség és ebből fakadóan a társadalmi ellentét.

A fogyasztói társadalmon belüli, és a fejlett társadalmak közötti feszültségek csökkennek. A fejlettek és az elmaradottak közötti feszültségek viszont nőnek. Erről is hallgatnak a társadalomtudományok. Kivétel csupán egy ideig a kínai marxizmus és az elmaradottak politikai szerveződései jelentettek.

Fogyasztói társadalom

Mára ezek a hangok is elcsitultak. Természetesen a szegény népek képviselői igazságtalanságról beszélnek a nemzetközi fórumokon, és ezeket a gazdagok politikai képviselői meg is hallgatják, de a tények szinte teljes közömbösségükről tanúskodnak. A nyújtott támogatás elenyésző az erőforrásokhoz és az igényekhez képest.

További a témáról