Gyenge látás, hogyan mondjam el anyának. Pszichológus válaszol

Ezt csináld egy héten egyszer, és 10 évet fiatalodsz pár hónap alatt gyenge látás japán titok Az én szüleim a legdrágábbak a világon.

Hogyan mondjam el neked...

Édesapám köztisztviselő volt, anyukám pedagógus, kisgyerekeket tanított írni, olvasni. Mindketten olyanok, mint a mesében, szeretik egymást, szeretnek engem, tisztességesek, becsületesek, soha egy hangos szó nem esett köztük. Nem keresnek túl sokat, de mindig megvolt mindenünk, nem maradtam szégyenben az osztálytársaim előtt se soha, amikor márkás tornacipő vagy jogging volt a menő.

Mindketten templomba járnak, engem is vallásosan neveltek és mindketten segítenek az egyházközség szegényein.

Anya! Le szeretnék feküdni a barátommal!

Az én szüleim kicsit olyanok, mintha nem is e világban élnének. Nem néznek tévét,csakis a becsületnek, szeretetnek, jóságnak élnek. Esténként beszélgetni szoktunk a vacsora után, van olyan is, hogy társasozunk, vagy apámmal szerelünk valamit.

Szegény, annyira szeretné, ha egy kicsit is konyítana a fia a gyakorlati dolgokhoz, de engem soha nem kötött le az ilyesmi. Ettől még szorgalmasan melléállok és figyelek, hadd magyarázzon, mit, hogy kell csinálni, mert töretlenül hiszi, hogy azért csak ragad rám valami.

Ez hülye kérdés, de hogyan mondjam meg anyunak hogy megjött?

Szerencsétlen életük volt, mégis mindig derűsek. Én a bionika és látás gyerekük vagyok, gyenge látás első meghalt kétévesen tüdőgyulladásban, a második pedig olyan rendellenességgel született, hogy nem élhetett tovább másfél gyenge látás koránál. Ezután anyukám megint terhes lett, de a hatodik hónapban elvetélt.

Akkor annyira összeomlott, hogy idegszanatóriumban kellett kezelni. Hogyan mondjam el anyának mellette állt végig, ám amikor anyu végre jobban lett, ő került kórházba infarktussal, majdnem el is vitte szegényt. Mindketten közel jártak a negyvenhez, amikor én megszülettem, és talán érthető, hogy a széltől is óvtak, úgy vigyáztak az egy szem megmaradt gyerekükre. Nekem még májusban is könnyű sapkát kellett hordanom és nem maradhattam sötétedés után a játszótéren még tizennégy éves koromban sem.

Folyton vitaminokat szedtemés ha csak náthás lettem, olyan pánik tört ki a családban, hogy arról jobb nem is beszélni. Mára felnőttem, magyar-angol szakos egyetemi hallgató vagyok és a szüleimmel lakom. Sokszor gondoltam már arra, milyen jó lenne elköltözni, akár csak kollégista lenni, de a sors mindig úgy rendezte, hogy nem szabadulhattam. Így aztán most is haza kell mennem tízre, mert bár nem tiltják meg, hogy szórakozzak, de hogyan mondjam el anyának, hogy halálra izgulják magukat minden alkalommal, ha egy kicsit kimaradok.

Nem érzem magam homoszexuálisnak, mert a lelkem szerint nő vagyok.

Hogyan mondjam el neked...

A lelkem finom és gyengéd, a testem törékeny, mint az anyámé. Az irodalmat szeretem meg a növényeket, épp, mint anyu, és a hideg kiráz a fúró hangjától. Az arcom is, alkatom is inkább nőiesnek mondható, a kezem keskeny és puha, a bőröm makulátlan, irigyelték is mindig a lányok. Érdekes, hogy a vonzalmamra nem jöttem rá, csak tizenkilenc éves koromban, amikor a gyenge látás megszólított egy férfi. Azt mondta, fotóművész és szívesen csinálna rólam néhány képet, mert érdekes a profilom.

Szimpatikus volt, és valami átfutott a gerincemen, amikor a bemutatkozásnál megszorította a kezem. Akkor ott a buszon döbbentem rá, hogy a fiútestemben egy nő lakik, aki elgyengül egy férfi kézfogásától.

Mást kívánok, mondjam el?

Próbáltam elhessegetni a fejemből ezt az érzést, de nem tudtam többé, onnantól csak arra tudtam gondolni, hogy más vagyok, mint aminek hittem magam. Éjjel-nappal teszteltem az érzéseimet, vágyaimat. Férfiak meztelen képét nézegettem, fürdőkbe jártam, hogy köztük legyek és figyeltem magam. Azt is észrevettem hogy a legtöbb férfira furcsa módon hatok a gyengédséget váltom ki belőlük inkább vigyázni akarnak rám mint sörözni velem.

Pszichológus válaszol – Online pszichológiai tanácsadás

Azokra is, akik családosak, akik nyilvánvalóan heteroszexuálisak. Négy hónapja ismertem meg azt a férfit, aki gyökerestől megváltoztatta az életemet. V homoszexuális, és teljesen megérti az én lelkiállapotomat. Rengeteget beszéltünk a lehetőségeimről, a jövőmről, az érzéseimről, vonzódásomról. V tizenkét évvel idősebb nálam, és már tinédzserként felvállalta a másságát.

Hogy mondjam el - Koncz Zsuzsa

Őt az anyja nevelte, aki egy nagyon jópofa, szabadelvű nő, soha nem korlátozta a fiát, hogy az legyen, ami. Elmondtam V-nek, hogy az én szüleim belehalnának, ha megtudnák, milyen vágyak tombolnak bennem, hogy mivé lettem. Ő megértően hallgatott, és azt mondta, döntenem kell, feláldozom-e az életemet, boldogságomat a szüleimért, vagy inkább a magam boldogságát dobom el. Egy havas éjszakán lettem az övé. Életem első szexuális élménye volt, és olyan álomszép, hogy soha nem felejtem el.

V kedves volt és szerelmes, gyöngéd és figyelmes. A mennyekben éreztem magam a karjaiban és tudtam hogy vele biztonságban vagyok.

Nincs rá szabály, mikor és hogyan kell elmondani

Ám amikor észrevettem, hogy hajnali kettő is elmúlt, rémülten kapkodtam magamra a ruháimat, mert szinte láttam a szüleimet, ahogy aggódva ülnek a konyhaasztalnál, és azt találgatják, vajon hol lehetek, milyen szörnyűség történt velem.

Hazarohantam, hiába kért V, hogy telefonáljak nekik és maradjak vele éjszakára. Tudtam, hogy ezt nem tehetem meg velük. Igazam is volt, anyám szeme kisírva, apám arca szürke és beesett.

Gyenge látás is szóltak hozzám, amint látták, hogy épségben vagyok, szemrehányás nélkül elmentek aludni. Csak annyit mondtak, telefonálhattam volna. De én nem telefonáltam, mert ha meghallottam volna aggódó hangjukat, oda lett volna a varázs.

Dilemma: Hogy mondjam meg a szüleimnek, hogy lány vagyok, nem fiú?

V azóta is a szerelmem, jó pillanatainkban a jövőnket tervezgetjük. V jól keres, azt mondta, segítene abban, hogy megműttessem magam és a testem is nő lehessen. Ma már semmiség melleket csináltatni, és eltávolíttatni, amire nincs szükség.

Arról is beszéltünk, hogy később örökbe fogadunk egy kisbabát. Álmodozásaink után még nyomorultabban szoktam érezni magam, mert tudom, én soha nem tehetem meg a szüleimmel, hogy nőként, női ruhában menjek haza.

Abba belehalnának. V szerint mindenki a saját életéért felel, és nem szabadna engednem, hogy a szüleim zsaroljanak az aggódásukkal.

Én viszont nem zsarolásnak érzem ezt, hanem szeretetnek. A Biblia szerint élnek, és abban az ilyesmi, ami velem történik, halálos bűnnek számít. Nem találom a megoldást az életemre, életünkre.

Hogyan mondjam el: rákos vagyok?

Nem akarom, hogy két ember váljon áldozatává a boldogságomnak. Bár, ha nem vállalom fel magam, annak is két áldozata lesz, V meg én.

Kérlek, próbáljátok megérteni a problémámat, még ha nehéz is, és sokan közületek irtóztok is ettől. Segítségre van szükségem, kérlek, ne hagyjatok cserben.

Mit tegyek?