Látás morfológiai elemzése, Geometriai Modellezés és Számítógépes Látás Kutatólaboratórium | SZTAKI

A mese morfológiája, amelyet ban adtak ki oroszul, harminc évvel késõbb jelent meg angolul, majd hamarosan más nyelveken is. Antropológusok és folkloristák sietve hozzáláttak Propp állításainak magasztalásához, kritizálásához, ellenõrzéséhez és módosításához. Greimas, Tzvetan Todorov, Claude Bremond és Roland Barthes a Morfológiát a strukturalista narratológia egyik kiindulópontjává tették, és még a posztstrukturalizmus korszakában is tisztelettel adóztak e munkának.

A Morfológia angol kiadásainak legfõbb problémáját az átgondolatlan szerkesztés és a hibás fordítás jelenti.

látás morfológiai elemzése

Még több gondot okoz, hogy a filmtudósok kiemelték Proppot saját kontextusából és szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatták. Így nyomós okunk van rá, hogy a filmelbeszélés "proppista" megközelítését zsákutcának tekintsük.

A morfológiai elemző és szóalak-generáló felület használata

A morfológiai megközelítés mellett szóló érvek, bár gyakran hallgatólagosan, többnyire a következõképpen épülnek fel5: 1. Az orosz formalista Vlagyimir Propp strukturális elemzés segítségével feltárta, hogy a népmese alapszerkezete harmincegyféle funkciót lát el. Geoffrey Hartmann így ír errõl: helyreállítsa a látás tisztaságát mese morfológiájában Propp megalkotta a népmese forma szerkezetét azáltal, hogy feltárta azokat a véges számú funkciókat vagy típusepizódokat, amelyeket felhasznál.

Ugyanezt a funkciókészletet tárhatjuk fel más elbeszélõ mûfajokban és médiumokban is, különös tekintettel a hollywoodi filmekre. Ez az "alkalmazás" pillanata. Feltevések szerint Propp funkcióinak sémája a legtöbb elbeszélésben elõfordul.

Egyes szerzõk egyetértenek Greimasszal abban, hogy Propp sémája, megfelelõképpen módosítva, az elbeszélés szervezõdésének egyetemes modelljét képezi. Lényegi következtetés: sok elbeszélés rendelkezik a népmesével megegyezõ szerkezeti morfológiával.

Módszertani következtetés: Propp módszerével lehetséges a film és más médiumok elbeszélésében rejlõ alapszerkezet feltárása. Ezeket a következtetéseket tömören összegzi egy Proppról és a televíziós kritikáról szóló friss tanulmány, amely rámutat arra, hogy a "az amerikai televízió feltûnõen hasonlít az orosz tündérmesékre" és hogy b "a történeteket olyan íratlan szabályok készlete irányítja, amelyekre a történetelbeszélõknek és a befogadóknak van szükségük, ahhoz hasonlóan, ahogyan a nyelvtani szabályokat sem nélkülözhetjük.

Így a kétoldalú következtetés igazolatlan. Majd befejezésül felvázolom néhány elképzelésemet arról, miért lelt a filmelméleteknél a proppi program olyan kritika nélküli fogadtatásra. Az érvelés elsõ tézise Proppot az orosz formalista irodalomelmélet képviselõjeként tünteti fel, mind a strukturális elemzés végrehajtása, mind pedig a funkciók mûködésének alapos vizsgálata, és a funkciók sikeres feltárása alapján.

Ezek az állítások azonban mind cáfolhatók. Propp sosem volt az orosz formalista irodalomelmélet központi figurája; a legtöbb, ami e tekintetben elmondható róla, hogy Viktor Zsirmunszkij, az áramlat más felfogású, távoli képviselõje hatott rá.

Heda Jason rámutatott, hogy a legtöbb Propp által használt fogalom, sõt még a könyv címe is fellelhetõ az elõzõ húsz év folklorisztikai kutatásaiban.

Az a gondolat, hogy a népmese a narratív szerepek által közvetített absztrakt cselekményekbõl épül fel, ben merült fel Jelena Jelonszkajánál, ben pedig újra felbukkant Alekszandr Sztaftyimovnál, akinek elképzelése szerint az ilyen epizódokból lineáris modell építhetõ fel. A népmesék cselekményszerkezetének vizsgálatabár sok kritikát kapott a Morfológiában, Proppot mégis sok új fogalomhoz segítette.

Volkov különbséget fedezett fel az állandó és látás morfológiai elemzése változó vonások között; felvetette, hogy ugyanaz a szereplõ különféle szerepeket tölthet be, és hogy a motívumok sorrendje nem változik, valamint bevezette a minden egyes mesetípushoz rendelhetõ sajátos, absztrakt modell fogalmát.

Volkov hat narratív szerepet dolgozott látás morfológiai elemzése ezek közül öt elõfordul Propp sémájában isés olyan cselekményszerkezeteket tárt fel, amelyekhez hasonlókat késõbb Propp maga is felfedezett. Nyikiforov állt, aki ben egy rövid cikkben elõször alkalmazta a "funkció" fogalmát a narratív szerep cselekményeként. Az epizódot funkcionálisan határozta meg a mese átfogó vázán belül, megelõlegezte a Propp által használt "menet" fogalmát és saját kutatási programját "a népmese morfológiájának"13 nevezte.

Nyikiforov programadó cikke nem részletezi úgy a funkciókat, ahogyan Propp tette azt, ám bizonyos tekintetben rugalmasabb elemzés irányába mutat; Jason úgy gondolja, hogy ahol Propp taxonomikus, ott Nyikiforov látás morfológiai elemzése.

hogyan lehet javítani a gyengénlátást

A Nyikiforov és Propp által adott címek közötti különbség – "a népmese" illetve "a varázsmese" morfológiája – felhívja a figyelmet egy látás morfológiai elemzése félreértésre, amely Propp kutatása körül kialakult. A közhiedelemmel ellentétben Propp narratív sémája nem minden népmese leírására alkalmazható.

A Morfológia tárgya csak a felületesen "tündérmeseként" ismert, pontosabban a "mágikus hõsi mese" vagy a "varázsmese" mûfaja. A könyv eredeti címe, amint azt Propp ban leírta, A varázsmese morfológiája volt, de azt a szerkesztõ megváltoztatta. Mivel erre a mûfajra összpontosított, Propp szándékosan hanyagolta a vallási meséket, a romantikus meséket, balladákat, állatmeséket, eredetmeséket és a népi elbeszélés egyéb változatait.

Transzformációk a varázsmesében címet viselõ as esszéjében felvázolja, hogyan azonosíthatunk régebbi formákat a motívumokban és motivációkban bekövetkezett változások alapján. Mindez még nyilvánvalóbbá válik es doktori disszertációjában, amelyet A varázsmese történelmi gyökerei címen ban publikált és amelyet diakronikus megközelítése miatt általában a szinkronikus Morfológia látás morfológiai elemzése állítanak.

Itt újra meghatározza az elhatárolás módját: "Kiindulási pontom, hogy a népmesék között van egy varázsmesének nevezett különös kategória, amely elkülöníthetõ és önállóan tanulmányozható. Az elsõ mûvének átfogó történelmi célja. Bár azt, hogy Propp egy alkalommal a diakronikus tanulmányok felé fordul, értelmezhetjük a tisztán "formai" kutatás hivatalos elutasítására adott válaszként, a továbblépés azonban bizonyos következetességgel bír az ban felvázolt kutatási programban.

látás morfológiai elemzése

A jelentés strukturalista vizsgálatát, jegyzi meg a Morfológiában, a történeti kutatáshoz kell kapcsolni; az elõzõ elengedhetetlen az utóbbihoz. A teljes hosszúságú tanulmányban, A varázsmese történelmi gyökereiben megkísérli feltárni a varázsmese eredeteit; olyan terv ez, amelyet Propp gondosan elválaszt a klinikai látásteszt vagy a történeti fejlõdés tanulmányozásától.

Nagyjából tisztességesnek tûnik Propp szerkezeti elemzését a történeti célok eszközének tekinteni: olyannak, amely akkurátusan azonosítja a hasonló meséket, egy mûfajt pontosabban meghatároz, mint azt valaha is tették, és szilárd alapokra helyezi a forráskutatást.

Ha Propp céljait tekintve legalább részben történeti, eszközeire nézve teljes mértékben tudományos. A Morfológiában mindenütt a botanika és a zoológia taxonomikus feltevéseihez folyamodik. Az eredeti orosz kiadásban a fejezetek nagy része Goethe Morfológiájából, botanikáról és csonttanról szóló írásaiból való mottókat tartalmaz. Ezeket az látás morfológiai elemzése kihagyták az angol fordításból.

Ezt Propp újra csak megpróbálta "egy kicsiny és szûk területen – a népmese egyik típusánál. Nem mi a mélylátás az atemporális bináris oppozíciók értelmében; ezek a priori hálózatok, a deduktív megközelítés eszközei. Gyógyítható-e látás műtét nélkül? a lényegét tekintve megközelítése annak a felfogásnak az alternatíváját képezi, amely alapul tekint egy mindenre kiterjedõ értelmezési sémát – mint mondjuk a kultúra és a természet Lévi-Strauss-féle antinómiáját, amelyet aztán az elemzõ a corpus valódi jelentéseként tüntet fel.

Propp szerint ez megfelelõ stratégia egy filozófus, de nem egy tudós számára. Az õ "strukturális analízisrõl" alkotott verziója meglehetõsen távol esik a strukturalizmustól. A "Proppban rejlõ erõrõl" szóló érvek általában azon a harmincegy "funkción" alapulnak, amelyet a Morfológia a varázsmesének tulajdonít. Az egyik filmtudós oly messzire megy, hogy a proppi funkciót az összes elbeszélõ mûfaj alapegységének tekinti.

És mivel a proppi megközelítés hívei nem körvonalazták ezt a rendszert, át kell tekintenünk, még ha röviden is, elméletét látás morfológiai elemzése következtetéseit. Segítségünkre lehet, ha a Morfológiát egy bizonyos kérdésre adott válasznak tekintjük: mi tesz minket képessé arra, hogy a varázsmeséket hasonló vagy ugyanazon mûfaj tagjaiként vagy több kultúrában is megtalálható variánsként fogjuk fel?

Nyilvánvalóan nem a szóbeli elõadás tényezõi, mint a verbális stílus, vagy azok a tulajdonságok, melyeket a mesélõ alkalmanként a szereplõknek tulajdonít.

  1. A Humán Nyelvtechnológia Jelene
  2. MorphoLogic - HUMor
  3. Változó elemzések fordulhatnak elő csoport homonimitás, véletlenszerű ütközések melyeket morfológiai változások okoznaktöbbszörös funkciójú toldalékok vagy bizonytalan toldalékok, illetve szóhatárok következtében.
  4. Természetes módon helyreállítani a látást
  5. A látása egyszerűen romlott és

Ezek a vonások túl felületesek és labilisak csökkent látás miatt, hogy a klasszifikáció és az összevetés alapját képezzék. A legtöbb folklorista a hasonlóság kérdését úgy oldotta meg, hogy a különbözõ cselekményekben felbukkanó motívumokat kiemelte. Valójában ez volt az alapja Antti Aarne döntésének es taxonómiájában, miszerint a varázsmese a maga táltos paripáival és tûzokádó sárkányaival különálló mûfajt képez.

Propp a motívum szerinti megközelítést azon az alapon kritizálja, hogy bármely narrációs egység, mint például "A cár ad egy sast a hõsnek" tartalmaz különféle elemeket és motívumokat, amelyek közül a legtöbb helyettesíthetõ a másikkal például "A varázsló ad Ivánnak egy látás morfológiai elemzése.

látás morfológiai elemzése

Ez a helyettesítés nem rombolná azt az érzésünket, hogy a mesék hasonlóak. A motívumelemzõ a varázsmesét hallgatólagos hierarchiával jellemzi: a cselekményben bizonyos motívumok összegzõdnek. Propp a mesét "kompozíciója" vagy "morfológiája" alapján igyekszik meghatározni: alapcselekmények készleteként, amelyeket a cselekvõk egy csoportja közvetít és rendez el egy mintába. A motívumanalízis "felszínszintû" hierarchiáját egy "mélyebb" váltja fel.

Mivel a motívumok vagy a tárgyak, valamint a személyek mesérõl mesére változhatnak, csak a cselekedetek – adakozás, eltüntetés vagy harcolás – képezhetnek olyan állandókat, amelyek két mese hasonlóságának érzését váltják ki bennünk.

A varázsmese építõköveinek mindenekelõtt a cselekedeteknek, cselekményeknek kell lenniük. Propp ezzel elérkezett sémájának két alapeleméhez: a mese teljes folyamatát funkciók vagy cselekmények befolyásolják, és ezeket a funkciókat segédelemek, tettek kötik össze.

látás morfológiai elemzése

A varázsmese struktúrájának az alapvetõ indexe nyilvánvalóan a funkció lesz. Lényeges, hogy a funkciók központi volta az összes olyan konkrét cselekmény felsorolásához vezeti, amely az adott corpusban funkciókat képez.

Például a károkozó funkció az erõszakos szöktetésbõl, varázseszköz megszerzésébõl, seregek fosztogatásából, látás morfológiai elemzése bántalmazásából stb.

Ez a mű a Creative Commons Nevezd meg! A folyóiratban publikálni kívánó szerzők elfogadják a következő felhasználási engedélyt.

Propp a varázsmesékre jellemzõ ilyen "felszínszintû", cselekmény-alapú motívumok kimerítõ leírására törekszik. Pedig még az ilyen motívumlisták is osztályozó, nem generatív természetûvé teszik a sémát.

Propp hierarchiájában a funkciókban középponti helyet elfoglaló cselekedetek kerülnek a következõ szintre. A varázsmesében a jellemzõ funkciók aszerint csoportosulnak, hogy milyen szereplõvel hajtatják végre azokat. Jellemzõ módon a keresésre indulás tetteit, az adományozó kérésének megfelelõ cselekvést és a házasodást mind ugyanaz az alak – a hõs hajtja végre.

A hõs eligazításának, a szerencsétlenség vagy a hiány elhárításának, a hõs üldözõitõl való megmentésének tetteit a segítõtárs végzi el.

látás morfológiai elemzése szemvizsgálat einstein monroe

Ahelyett, hogy a szereplõt a cselekvés képességével felruházott személyként kezelné, Propp inkább kialakulóban lévõ egységnek, a struktúra következményének tekinti õket.

Sajnos a Morfológia angol fordítása összekeveri a "szerepköröket" a tényleges szereplõkkel. A sárkány mint ellenfél küzd a hõssel, de mivel megölik, maga már nem töltheti be az ellenfél funkcióját, a hõs üldözését ezt a feladatot – Propp komoly megfigyelése látás morfológiai elemzése – a sárkány nõrokonai veszik át.

Míg Propp a funkciók összes varázsmesére jellemzõ formáját részletezi, nem tesz kísérletet az összes olyan szereplõ felsorolására, aki a cselekmény hét szférájának szerepkörének eszközévé válhat. Ennek oka, hogy a szereplõk attribútumai gazdagon variálhatók és nem felelnek meg azoknak a kompozicionális állandóknak, amelyek a hasonlóság érzését keltik több mesénél. A funkciók és szerepkörök felváltva beolvadnak a Propp által "meneteknek" nevezett fogalmakba.

A menet a funkciók zárt szekvenciája, a cselekmény elkülönülõ vonala. Hol egy, hol több menet egyesül különféle módon, hogy a mesét egészként magába foglalja. A mese csak egy menettel bírhat: ha több található benne, azokat sikeresen összekötheti vagy félbeszakítja egyiket a másikkal, vagy párhuzamosan futtatja õket.

Mialatt a hierarchikusan elrendezett látás morfológiai elemzése, szerepkörök, menetek és a mindent átfogó szintagmatikus struktúra elméletét használja, képes olyan következtetések levonására is, látás morfológiai elemzése csak a szóbeli irodalom általa választott mûfajára vonatkoznak.

A varázsmese szerinte harmincegy funkció készletével jellemezhetõ, és bár egyik mese sem bír mindegyik funkcióval, minden mesében fellelhetõ valamelyik.

Ezek a funkciók szinte mindig változatlan sorrendben szerepelnek, még ha néhány ki is marad közülük. A varázsmese bizonyos segédelemekkel, és döntõen a fent említett hét szerepkörrel is jellemezhetõ.

Kapd el a Farkat! - Fall Guys w/IceBlueBird, Zsömi, Immu

A károkozás vagy a hiány funkcióival kezdve, és a házassággal vagy a trónhoz jutással befejezve a menetek korlátozott számú szelekcióját is felvonultatja. Propp úgy hiszi, ezek a vonások teljes egészükben véve a mesék közötti hasonlóság intuitív érzetének szükséges és elégséges feltételét szolgáltatják. Végül pedig, Propp legtöbb híve szerint a kutatás sikerrel járt; azaz a varázsmese morfológiája pontos és fogalmilag koherens.

Munkája mégis ellentmondásos marad. Például Propp csak egy látás morfológiai elemzése talál A madarak nyelve címû mesében, míg Bremond ötöt azonosít be. Bremond feltár olyan mozzanatokat is, amikor Propp teljességgel elferdíti a mese cselekményét, nyilvánvalóan azért, hogy sémáját megõrizhesse.

Bremond azt a következtetést vonja le, hogy egyes történeteket nem lehet Propp modelljére szûkíteni anélkül, hogy ne rombolnánk le a sztori lényegi elemeit; másokat Propp következetesen átír; míg megint másokat valójában újraír.

Amikor Propp olyan mesékkel szembesül, amelyekben módosul a funkciók feltehetõleg változatlan sorrendje, azokat puszta "ingadozásoknak" titulálja.

És akkor még nem is említettük az áttétel, átírás állandó problémáját. Bármilyen elbeszélés különbözõ módokon írható le – egy adott problémára, bizonytalanságra, egy kérdésre, szerencsétlenségre vagy hiányosságra összpontosítva.

Ezek a leírások pedig könnyedén átfordíthatók egymásba: egy problémával küzdeni általában olyan, mint valamiknek a hiányában lenni, egy bizonytalan helyzetben élni egyben szerencsétlenséget is jelent stb. Miért kellene Propp leírását másokéval szemben elõnyben részesíteni?

Erre nem ad semmilyen választ. Mindent összevetve, a filmes szakirodalomban nem merültek fel ilyen kihívások és kérdések.

A Történeti magánéleti korpusz (TMK)

És mit kezdjünk a második premisszával? A szóbeli elbeszélésnek tulajdonított vonások vajon megtalálhatók-e más médiumokban, különösen a filmben? Véleményem szerint Propp módosított, általánosan elfogadott filmes adaptációja fogalmilag és tapasztalatilag is téves. Már az adaptáció, az alkalmazás alapja is megkérdõjelezhetõ.

Miért kell, hogy a prefeudális korszak szájhagyomány útján terjedõ elbeszélésének elemzésére született módszer megfeleljen a kapitalista gazdaságban és tömegtársadalomban létrejött modern médium elemzésére is? Bár Wollen is felvetette röviden ezt a kérdést, sem õ, sem más elemzõ nem tudta megválaszolni.

Ezért a hollywoodi mozi népszerûsége folytán – ha bizonytalanul is, de – a szóbeli irodalom "népies" természetéhez hasonlítható. Csakhogy, látás morfológiai elemzése a hollywoodi mozi legközelebbi kapcsolatait tekintve a XIX. Ráadásul Propp is ragaszkodik ahhoz, hogy elmélete csak a kutatási körön belül érvényes. Mint már láttuk, többször is említi, hogy a Morfológia következtetései csak a varázsmesére érvényesek. Továbbá azt is elmondja, hogy a folklór poétikája nagyban eltér az miért rövidlátás kultúráétól; a folklór és az írásbeliség mûfajai különbözõ morfológiákkal bírnak.

Nézzük meg, milyen eltéréseket jósol a két tárolási modell a gyakorisági hatásokban. Holisztikus tárolást feltételezve azt várjuk, hogy a többmorfémás szavak szógyakoriságának hatása legyen a feldolgozásra vagyis például az ablakomat látás morfológiai elemzése feldolgozását elsősorban az ablakomat szóalak előfordulási gyakorisága határozza meg, nem pedig az ablak tőgyakorisága, vagyis azoknak a szóalakoknak az összesített gyakorisága, amelyekben az ablak tő előfordul. Az analitikus modellben a tőgyakoriság jut fontosabb szerephez, mivel csak a tőnek van önálló reprezentációja, és a komplex szavak elérése a tövön keresztül valósul meg itt tehát az ablakomat szó feldolgozási sebességét elsősorban az ablak tőgyakorisága befolyásolja. A legtöbb mai modellben mindkét tárolási mód szerepet kap, a tárolás nem egységes, és számos tényező befolyásolja, hogy egy adott szó esetén az elemző vagy az egészleges tárolás érvényesül. A kevert modellek lényegében analitikus modellek, amelyekben bizonyos feltételek érvényesülése esetén komplex szavakat is egyben tárolunk.

A filmszakirodalomra azonban nem volt különösebben jellemzõ ez az elõvigyázatosság. Ha maga Propp óvakodik attól, hogy következtetéseit mûköltészeti mûfajokra vagy akár csak más népmesetípusokra vonatkoztassa, miért várjuk el, hogy módszerének és tételeinek a hollywoodi filmekre vagy televíziós show-kra való alkalmazása bármit is meg fog világítani?

Nyelv- és formátumválasztás

Felmerülhet az az ellenvetés, hogy Propp egyszerûen téved, és következtetései szélesebb körben alkalmazhatók, mint gondolta. Ezek az érvek azonban önmaguk ellen beszélnek. Propp kiemelte a mesék egy bizonyos osztályát, hogy azt szükséges és elégséges feltételek mellett elkülönítse a többitõl. Az általa jellemzett vonások úgy nem jelölhetik ki ennek az osztálynak a határait, hogy következtetései érvényesek legyenek más osztályokra is.

Ha Proppot sikeresnek tüntetjük fel a legtöbb, vagy az összes narratív struktúra leírásában, akkor téved a látás morfológiai elemzése mûfajának elkülönítésében. Mindkét esetben egyszerre nem járhat sikerrel. Ha a varázsmese sajátosságainak meghatározására törekszik és nem jár sikerrel, akkor nincs okunk azt feltételezni, hogy valami mást azonban sikeresen jellemzett, így nincs okunk sémáját az analízis modelljének tekinteni.

Geometriai Modellezés és Számítógépes Látás Kutatólaboratórium | SZTAKI

Ha megkísérlem a bagoly és a galamb eltérõ jegyeit feltárni, és olyannyira nem járok sikerrel, hogy minden állításom ráillik a struccra és a pingvinre is, ebbõl nem következik, hogy véletlenül az egész madárvilág pontos leírását végeztem el. Legalább olyan valószínû, hogy minden ponton tévedtem. Ha Proppnak nincs igaza saját kutatási körén belül, nincs megfelelõ okunk azt hinni, hogy véletlenül igaza van valami mást illetõen. A proppiánus cinéphile azt felelheti, hogy Propp sémája azért érvényes a saját hatáskörén kívül, mert sok filmre "illik".

Én azonban meg akarom mutatni, hogy ez az "illesztés" túl könnyen megy. Míg a mûfaj behatárolását kívánja szem elõtt tartani, Propp különbözõ látás morfológiai elemzése megszorításokat alkalmaz – ilyen a motívumok korlátolt száma a mesében, a funkciókat megvalósító motívumok kimerítõ feltárása, a funkciók meghatározott sorrendje, valamint a szerepkörök és a menetek korlátozott száma.

További a témáról