Mi a bolha látványa. A bolhaekcémás bőrgyulladás
Mi élünk csak valódilag, Mi, boldog pestiek! Pest az új, gyökértelen meggyökeresedés, egy, ha nem is világvárosi, de nagyvárosi létforma terepe.
Az akkori pesti miliő természetesen sokkal vidékiesebb hangulatú volt a mainál, ám vonzereje alighanem kevésbé a vidéki jellegtől való megfosztottságban, mint inkább a sok és különféle vidékiség elegyedésében, összerázódásában rejlett. A Ha ugyancsak érdekes fényben mutatja a Petőfi-alakot: Ha kalapomnak szőre volna, Én volnék a derék legény! Arszlánnak is beilleném.
Ha majd e ha, ha, ha, ha, meg ha Elpusztul tőlem a pokolba: Én leszek a derék legény, Mindjárt arszlánnak illem én. Nagy nekifutással és részletező kedvvel mondja el, hogy amennyiben kalapja, mellénye, kabátja, nadrágja, csizmája mind kifogástalan lenne, egyszeriben ő maga is remek legénnyé változna, vagyis: a ruha teszi az embert.
A vargainasok pofozkodása, A zsebmetszők, a pörölő kofák Az embert mind igen mulattatják.
S azt kell még látni, hogyha szép időben Sétára kél a tarka-barka nőnem; Mi szépek ők, mi szépek, teringette, Elől kifestve és hátul kitömve. Hát ahol a dicső arszlánok járnak!
Azt nevezem aztán baromvásárnak. Petőfi minden rá jellemző kötődést igyekszik nemcsak a romantikus, de a flamand zsánerfestő groteszk ecsetjével is mi a bolha látványa.
Nincs ez másképp a szerelemmel sem. A Szomjas ember tűnődése kedvesét gyászoló, bánatában iszogató narrátora arról győz meg, hogy többet siratná babáját, ha tudná: könnye borrá változik.
Xiaomi Mi Mix Alpha Impressions: The Wraparound Display!
Ilyenformán A hóhér kötelében gyakran idézett Gvadányit szülőatyjának tekintő komikus Petőfi mondhatni Villon, Rabelais és a francia vágánsok leszármazottja. Nem elsősorban arról van azonban szó, hogy Petőfi megelőzte-e korát vagy sem, hanem hogy egy búvópatakként a középkortól jelen lévő — részben ugyan csak a népiségben, ráolvasásokban, kiszámolókban és gyermekdalokban megőrződött — és aktualitásából mit sem vesztett hagyomány továbbéltetőjét is láthatjuk benne.
