Tegye vissza a látványomat

Elképesztő látványt nyújtott a NEOWISE üstökös Gyöngyös felett

tegye vissza a látványomat

Simon Róbert orientalista Párizs, Franciaország, Voltaképpen szerencsés csillagzat alatt születhettem, hiszen az a kegyelmi állapot adatott meg nekem, hogy az egyetemi évektől kezdve azzal foglalkozhattam, amit szerettem és ami örömöt okozott az egyetemen valósággal dúskálhattam a keleti és antik nyelvekben, s ráadásul még néhány régi vágású, kiváló tanár mutathatott példát. Ez már-már arra utalna, hogy bizonyos egyenletes kiteljesedés, az arisztotelészi entelekheia jellemezte volna az életutamat sokáig ez is volt a mércém mások megítélésében: mennyire tett meg mindent, hogy a paveletskaya szemvizsgálat és legtöbbet valósítsa meg magából.

Ezért talán nem is a cél, hanem maga az út a lényeges, mint egy igazi kirándulás során. Valóban, a gőgös hübrisz mondatja az emberrel azt, hogy az élete valami telosz által irányított kiteljesedés volt.

tegye vissza a látványomat

Az én életem is mint majdnem mindenkié voltaképpen sokszor cikcakkos botorkálás volt, mint mikor valaki hegyen-völgyön, sűrű, úttalan erdőn halad keresztül, s útja irányát nem ő, hanem a terep határozza meg.

Így szűntek meg öröknek hitt szerelmek és házasságok, amelyek következményeivel gondolok a gyerekekre csak rosszul vagy még rosszabbul lehetett a továbbiakban megbirkózni.

tegye vissza a látványomat

Mindezekre visszanézve a kezdő derűs felütésnek immár baljósabb színezetet kölcsönözve az tegye vissza a látványomat úgy is meg lehet határozni, mint állandó és egyre tanácstalanabb újrakezdéseket, amikor is a tapasztalatok nem a következő lépést erősítik, hanem egyre inkább elbátortalanítják az embert.

Az élet tehát valószínűleg nem teljesedik ki, hanem egyszer csak vége szakad, nem valami nagy, értelemadó gesztussal, hanem csak úgy mellékesen, véletlenszerűen.

tegye vissza a látványomat milyen gyógyszerekkel javíthatja a látást

Volt persze néhány sorsszerű esemény és találkozás, amik meghatározták a továbbiakat: ilyen volt az, hogy tizenhat évesen kollégiumba kerülhettem, s így nem kallódtam el, ám az emberi alakulás terén mindent néhány nőnek köszönhetek: a család igazi ízét, a fiatalság mindent fölvállaló és oly keveset megvalósító lendületét, majd az érett kor önpusztításából való kiutat mind ők adták nekem.

Vajon ők mit kaphattak cserébe mindezért?

Bár onnan indultunk. Mert ha szabályos lenne az ablak, nem kellene a szomszéd kedvét keresgélni. Aztán felújított úgy 10 éve ,a külső szigetelés és a gázvezeték is átlóg. Mindez persze látható volt.

Végül hiszen mikor tegye ezt az ember, ha nem ilyenkor talán megfogalmazható néhány szerény és hevenyészett megjegyzés az élet értelméről és a boldogságról. Az előbbire természetesen azzal az értelmes tautológiával lehet válaszolni, hogy az életnek nincs külön értelme, hiszen az élet az, tegye vissza a látványomat mi minden pillanatban átéljük, mint eliramló képek káprázatát, amelyből valami értelmes és célszerű látványt próbálunk formálni.

a látás éles romlása és romlása

Az egész alighanem egy nagy félreértés, amilyennek Theodor Lessing jellemezte a történelmet Sinngebung des sinnlosen. Voltaképpen ennek megfelelő a boldogság is, ami az élet nagy kegyelmi pillanata, ami ráadásul utólag nemesül azzá, s amit soha nem lehet akarattal létrehozni, hiszen néhány — képileg és hangulatilag megmaradt — helyzetről, együttlétről, állapotról van szó, ami csodaként, örök jelenként rögzül: egy nyári alkony, amikor nagy dunai evezés után a lebukó nap fényében csorogtunk vissza a Dunán a római-parti Bíbic csónakházba; amikor vidáman tervezgetve mentünk a Rozgonyi Piroska úti gesztenyefák alatt; amikor a szigetcsúcson olvastam föl Cs.

Ezekből a boldog percekből nem sok nap telne ki.

tegye vissza a látványomat lehet-e műtét nélkül javítani a látást?

Vajon érdemes volt ezekért élni? Különösen, ha felidézi az ember élete nagy csapásait B.

Talán már elég bölcs az ember, hogy tudja: ezek az utóbbi szörnyűségek azok, amelyek az élet állandóságát adják, s aminek az elviselését az a néhány derűs és sugárzó pillanat teszi lehetővé, amelyekről egyre inkább úgy érezzük, hogy talán nem is tegye vissza a látványomat meg, hiszen mindig többet kaptunk a másiktól, mint amennyit mi adtunk neki.

További a témáról