Vizualizáció és látás. Demeter Márton: A VIZUALIZÁCIÓ, MINT SZIGORÚ TUDOMÁNY

Vizualizáció a tudománykommunikációban | Digitális Tankönyvtár

A látás: érzékelés és gondolkodás A látás mint érzékelés Az észlelés az érző idegrostok révén, az idegpályákon közvetített érzékletek agyi feldolgozása. Észleleteink a különböző érzékszervekből jövő ingerek nyomán, az agykülönböző projekciós területein alakulnak ki, ahol az inger jellegzetességeinek felismerése és a perceptuális szerveződés — az érzékletek elrendeződése, kapcsolataik kialakulása — történik.

A különféle érzékszervekhez érzékelésfajták és észleletfajták kötődnek.

vizualizáció és látás

Érzékszerveink: a látás, hallás, mozgás, tapintás, szaglás, ízlelés, haptikus érzékelés. A szem igen alkalmazkodóképes, nagy hatótávolságú, és a környezetben szerzett tapasztalatok leggyorsabb adatátvitelét biztosító érzékszerv.

A környező világot ezért elsősorban látásunkon keresztül értjük meg.

dicsekvő látásjavulás

Beszélt nyelvünkben is sok a kép, és vizualizáció és látás alapvető képességcsoportja, az információszerzéstől a munkán át a társas kapcsolatokig minden tevékenykedésünket meghatározó digitális kompetencia szintén a jelek megértésén és a virtuális térbeli, látás útján történő tájékozódáson alapul. Az evolúció során érzékszerveink közül a látás alakult ki legkésőbb.

Látószervünk a szemből, a látóidegekből és az agy bizonyos részeiből áll.

Arkagyij Petrov Budapesten 2019

A szemünket érő fény a retina látósejtjeit ingerelve először kémiai jellé, majd elektromos impulzussá alakul, amit a látóideg rostjai agyunk látóközpontjába vezetnek. A két szemünkkel látott kép egymástól kismértékben eltér, de ezt agyunk térbeli képpé alakítja át.

A szem a fényingert olyan ingerületté alakítja át, amelynek következménye a külvilágban lévő különbségek felismerése, vagyis a látás. A fény által közvetített és látószervünkkel feldolgozott információt fény észleletnek nevezzük. Az emberek többsége csak a nm és nm közötti fényhullámokat érzékeli, ráadásul ennek a spektrumnak az vizualizáció és látás sem egyenletes. A szem külső lencséje a szaruhártya corneabelül az alakváltoztatásra képes szemlencse található.

A szaruhártya nem veri vissza a fényt, hanem közel százszázalékosan átengedi és fókuszál. A szivárványhártya színe határozza meg a szem színét.

A szivárványhártya nyílásának, a pupillának az átmérőjét a szemmozgató izmok a szembe jutó fény erősségének függvényében akaratunktól függetlenül, reflexszerűen változtatják. Napfényben a pupilla szűk, kevesebb fényt enged a szembe, gyenge fényviszonyoknál a pupilla mérete megnő, a szembe több fény jut.

  • Udvarló és látvány
  • Vizualizálni mindenki képes.
  • Így nem meglepő, ha elképesztő eredményeket érhetünk el látásunk javításában a következő meditációs technikával.
  • Amikor valaki tudatosan megjelenít a tudatában egy vágyat, kívánságai teljesülnek, ekkor az egyik legerősebb eszközt használja, azért, hogy ezt látható, és kézzelfogható tapasztalattá tegye.
  • Hogyan vizualizálj jobban? – Agykontroll

A pupillaméret-változtatás célja nem a szembe jutó fény intenzitáskülönbségének a kiegyenlítése, hanem az, vizualizáció és látás sötétben minél fényérzékenyebb, világosban pedig minél élesebb látást biztosítson. A szaruhártya és a szemlencse a retinára továbbítja a külvilág látványait, így alakul ki a fényingerből a kép. A retinán fényérzékelők vannak.

A csapok és a pálcikák alakítják az ingert idegingerületté, atovábbi sejtek a retinában előzetesen feldolgozzák, majd az agy felé továbbítják a jelet, ahol kialakul a fényészlelet, azaz a kép.

A csapok a nappali és színes látásért felelősek. Három, különböző pigment tartalmú csap létezik, amelyek vörös fényre, zöld fényre, illetve kék fényre érzékenyek. A pálcikák biztosítják a szürkületi és esti fényben történő, valamint az oldalirányú, perifériális látást. A pálcikák nem látnak színeket, de rendkívül érzékenyek, akár foton érzékelésére is képesek a csapok érzékenysége mintegy ezerszer kisebb, mint a pálcikáké. A pálcikák fényingerekre adott válaszideje is sokkal kisebb, mint a csapoké, ezért a látóterünkben észlelhető gyors mozgások követéséről a pálcikák gondoskodnak.

A látás meghatározó műveletei: a látótér, az akkomodáció, a látóélesség és az adaptáció. A látótér lehet monokuláris az egy szemmel látás tere vagy binokuláris a két szemmel látás tere. Látótérnek nevezzük azoknak a térbeli irányoknak az összességét, amelyekben a nyugvó szem mozdulatlan fejtartással valamilyen tárgyat észlelni képes.

Az akkomodáció során a külső világot optikailag leképező szem önműködően beáll a mindenkori tárgytávolságra. A látóélesség az egymáshoz közelinek látszó tárgyak elkülönített észlelése. Az adaptáció az a folyamat, amelynek során a látószerv tulajdonságai a látótér fénysűrűségéhez és színingereihez illeszkednek, illetve az az állapot, amely a folyamat befejezése után is tart. Az emberi látószerv a sötétben látáshoz külön szemizom edzés fejlesztett ki, amelyre jellemző egyrészt a nagy fényérzékenység és a kevés információ, pl.

A szem a zöld színnek megfelelő hullámhosszúságú fényre a legérzékenyebb. A színérzet segítségével a látótér két azonos méretű, alakú, szerkezetű, egymáshoz csatlakozó része között különbséget tudunk tenni. A vizualizáció és látás jellemzője a színezet, aminek eredménye a színek vizualizáció és látás és tudatosítása, megnevezése. Az ideghártya tartalmazza a fotoreceptorokat és négy utánuk kapcsolt idegsejt osztályt, valamint a látóideget, ami összeköti a szemet az aggyal.

A látóideg mintegy egymillió idegszálat tartalmaz. A retinában információtömörítés jön létre. A receptorok által rögzített kép tömörítése azonban nem egyenletes. A központi mélyedésben minden csapsejthez külön kimenő idegszál csatlakozik, vagyis itt nem beszélhetünk tömörítésről, a retina perifériáján viszont akár kétszáz receptorból származó összesített jelet továbbít egy idegrost. A retina nemcsak érzékeli a fényt, hanem elvégzi a látott kép előzetes feldolgozását.

A retina idegsejtjei a keresztirányú összeköttetések révén érzékelik az egymás melletti receptorok intenzitáskülönbségének a mértékét. Az egybefüggő, egyszínű területek képének közel azonos intenzitású jeleit csak összegzett, tömörített formában továbbítja a retina az agy felé.

A tárgyak széleinek élei, határoló vonalai, valamint a látótérben megjelenő mozgás már nagy intenzitáskülönbséget jelent, és ekkor a retinától is részletes információkat kap az agy. Ha a foveolától kifelé távolodunk a retinán, a színérzékeny csapok számának csökkenésével arányosan csökken a szem színlátó és részletlátó képessége vizualizáció és látás, ugyanakkor fokozatosan nő a mozgásérzékelés.

A perifériális látószög mindkét oldalra 90 fok. 100 látomás, hány dioptra 1 fokos szögben látunk élesen.

Az a tény, hogy ennél sokkal nagyobbnak tűnik az éleslátás területe, a szemünk gyors működésének köszönhető, amelynek során a gyors és hirtelen, illetve a lassabb szemmozgások váltogatják egymást.

Számítógépes grafika, 3D geometriai modellezés, gépi látás és vizualizáció

A pásztázó szemmozgások — melyek valójában nem is tudatosulnak bennünk — ellenére a külvilágot statikusnak érezzük. Erről az agyunk gondoskodik. Mivel a látás szorosan összefügg agyunk kategorizálási képességével, ezért a látást meg kell tanulni. Legfontosabb fajtái a világosságkontraszt és a színkontraszt. A kontrasztokról bővebben a színekről szóló fejezetben írunk, a kontrasztok felhasználásáról pedig szinte minden tervezési feladatban szó esik.

A formaészlelés méretként és alakként jelenik meg a látórendszerben. Az ember figyelme balról jobbra irányul.

vizualizáció és látás

Ennek oka az agykéreg szerkezetében van, a vizuális neuronok mozgás- és irányérzékenysége a jobb oldalon van túlsúlyban. A szemünk már születéskor vizualizáció és látás lenne a felnőttkori látás szintjén működni, erre fiziológiai szempontból alkalmas. Ennek ellenére egy újszülött kezdetben csak homályos foltokat észlel, majd tanulási folyamat vizualizáció és látás élesednek képekké és válnak felismerhetővé ezek a foltok.

Agyunknak vizualizáció és látás van szüksége, hogy egy, az alakfelismeréshez használható képadatbázist hozzon létre. A tárgyakat hároméves korunkra rövidlátás mínusz 0 5 kis részletekből is nagy biztonsággal ismerjük fel, hiszen a korábban látott képekkel hasonlítjuk össze őket.

A látás mint gondolkodás A közvetlen megfigyelést, tehát a szem párhuzamos használatát nem igénylő, belső látás hozza létre a belső vagy mentális képet. Ennek összetevői hasonlóak a valóságosan érzékelthez: forma, mozgás, szín információk mind megtalálhatók benne.

Fontos szerepe van az asszociációk kialakulásában, fogalmak és érdekes nézetek az emberi látásról, például a tárgy és betűképe azonosításában. Szerinte nem helytálló az a közkeletű vélekedés, hogy a belső kép pusztán egy leírás, de az sem igaz, hogy a mentális kép fényképszerű.

Pléh, b, A fogalmi gondolkodással párhuzamosan működő képi gondolkodás is a látáson alapszik. Kovács Gyula kísérletei szerint Kovács, számos agyterület aktivitása szükséges a vizuális tudat kialakulásához. Ha például kétértelmű képeket, a szemet megtévesztő ábrákat nézünk, egyszerre több magasrendű vizuális terület aktiválódik az agyban, amelyek aktivitása már nem a vizualizáció és látás képtől függ, hiszen tudati működés aktivizálta őket.

Egy másik kísérletében tényleges vizuális inger nélkül kimutatható volt ugyanazoknak az agyi területeknek az aktivitása, amelyek egy valóságos látvány hatására aktivizálódnak.

vizualizáció és látás

Vagyis, a neuronok hasonlóan aktiválódnak akkor is, ha egy adott tárgyat látunk, és abban az esetben is, ha vizuális memóriánkból kell előhívnunk azokat, mindenfajta fizikai inger nélkül.

A pszichikumot tekintve azonban Ön néz valahová, vagyis a tekintet lép ki a szemünkből. A két nézőpont keresztezi egymást.

Ön a projektizmus képességét az agynak tulajdonítja. Mi abban reménykedünk, hogy kölcsönös módon egyesíteni fogjuk a két diskurzust.

A megfigyelő reprezentációkat hoz létre és észleli ezeket. Az észlelés egyszerre biológiai folyamat és szimbolikus tevékenység. A látás például nem tekinthető a fényképezőgéppel történő képrögzítéshez hasonlóan passzív folyamatnak most nyilván nem a művészi vagy dokumentumfotóra, hanem a géppel történő egyszerű látvány-rögzítésre gondolunk.

A látás aktív folyamat, amely cselekvést követel meg az észlelőtől. A látás során a figyelem vezérlése, a hipotézisalkotás és az ellenőrzés fontos szerepet kapnak. Az észleletek szimbólumok, agyi állapotok, amelyekben egy dolog helyett valami mást érzékelünk.

A hierarchikus befogadáselmélet szerint az észlelés alapvetően vizualizáció és látás, hiszen ennek során nem egyszerűen a retinán megjelenő kép tudatosul észleletként, hanem ez a kép sokrétű feldolgozáson esik át.

Jó példa erre a kontraszthatás: az egymással érintkező felületek ellentétes minőségeit a látás felerősíti. A vizuális fogalmakaz agyban tárolt, látványokhoz kötődő ismeretek, melyekre az vizualizáció és látás formákat és ismeretekre vezetjük vissza.

Ebben a takarás jelensége, azaz mélységészlelés rajzokon vagy általában a kétdimenziós ábrázolásokon nem magától értetődő. A vizuális fogalmak, melyek a gyermekkortól kezdve egyre bővülnek, tanulási tapasztalatokban formálódnak. A tanulás és környezeti tapasztalatszerzés az észlelés kulturális sajátossága, melyet az otthoni, iskolai és egyéb életterek alapvetően befolyásolnak.

Horányi, A színtér magában nem létezik, csak az abban működő emberrel látás mínusz 20 látható kapcsolatban. Az ágens maga is részt vesz tapasztalati környezetének alakításában azzal, hogy értelmezi: nemcsak lát, de belátásokhoz is jut: képzettársításokat végez, kiegészít, hasonlóságokat és különbségeket vesz észre és mindezt kapcsolja korábbi tapasztalataihoz. Látásunk vizualizáció és látás saját élettörténetünk eredménye ésformálója egyszerre.

Amikor a látványt értelmezzük, a reprezentációs látáselmélet szerint analógiákat használunk. A képi megjelenítés másik, propozicionális felfogása szerint minden tudásunk kijelentések formájában van jelen a gondolkodásunkban, az agyban tehát kijelentéssorozatok jönnek létre és tárolódnak. Ez a látáskutatási tárgy felfogás a vizualitásról történő gondolkodást igen befolyásolta. A látást mint gondolkodási folyamatot leíró elméletek egy része a propozíciós struktúrát tartja a megismerési alapjának, míg mások pl.

Kosslyn a vizuális reprezentációt elkülönítik a nyelvi-logikai kifejezéstől. Vizualizáció és látás a vizuális kép analóg módon tehát nyelvi áttétel nélkül alakul át, így a külső képpel izomorf mentális kép jön létre a látás során.

A mentális képnek ebben az elméletben értelmező szerepe van. A kettős kódolási elmélet az analóg és a propozíciós vélemény közelítését, összekapcsolását mutatja.

Hogyan vizualizálj jobban?

Ennek lényege, hogy mind vizuális, mind verbális valóságmegismerési és leírási forma, kód létezik és működik. Verbális és vizuális tudásunk elkülönül, és vizualizáció és látás információátvitel történik vö. Searle,— A következő ábra az észlelés és a kulturálisan meghatározott információfeldolgozás kapcsolatait mutatja sztereó látás teszt. A társadalmi keretekben zajló vizuális kommunikáció kapcsolatrendszere.

mozgó körök látására

Sándor, Vannak azonban olyan vizuális minőségek, amelyek ugyanúgy hatnak minden emberre, nem függenek életkortól, nemtől vagy társadalmi-kulturális környezettől. Néhány példa: a kerek formák szelídséget sugallnak, a szögletes és hegyes formák nyugtalanítóak; a szín- és formakontrasztok ritmust, mozgást sugallnak és feszültséget keltenek; a vizualizáció és látás alkalmazása megnyugtató, míg a vörös szín és általában a telt színek izgatóak, vidámak; a szimmetria és általában az egyensúly nyugalmat sugall, az aszimmetria feszültségkeltő hatású.

További a témáról